Bálint Barbara és regénye: Egy majdnem lovestory

2015. 01. 19. • Akikre büszkék vagyunk, Beszámolók • Megtekintések: 1681

Osztálytársam, Bálint Barbi oktávós diák regényével első helyezett lett egy irodalmi pályázaton. Mikor fülembe jutott ez a fantasztikus hír, kérdések százai merültek fel bennem, ugyanis még sosem találkoztam korombeli hús-vér irodalmi alkotóval, és most hirtelen itt ül egy az én osztályomban!
Iskolánk honlapján olvasható ez a vele kbarbiészített rövid interjú.

Tudomásomra jutott, milyen szép eredményt értél el a minap. Mindjárt az elején szeretnék Neked ehhez gratulálni, hiszen első helyen végeztél egy regénypályázaton saját regényeddel. Elmesélnéd nekünk, hogy konkrétan milyen pályázatról is van szó?

– Köszönöm szépen. A pályázatot a Cséfalvay Alapítvány hirdette meg, amely Dunaszerdahelyen székel. Ott volt egyébként a díjkiosztó is. Ez az alapítvány minden évben több kategóriában – irodalom, sport, zene, képzőművészet – hirdet pályázatot, mellyel a a szlovákiai magyar diákokat kívánja támogatni.

 Mi motivált, hogy jelentkezz?

– Elsősorban az, hogy megoszthassam a gondolataimat, véleményemet hozzáértő emberekkel. Hisz ez nem olyan, mintha egy barát olvasná e laz írásomat. A zsűri építő kritikái segítenek a fejlődésben.

Térjünk ki kicsit a regényedre! Bemutatnád nekünk röviden? Miről szól? Milyen terjedelmű?

– Igen, szívesen bemutatom. A címe Egy majdnem lovestory,  és 116 oldalból áll. Nos, ami a témáját illeti, ez a téma manapság felkapott, bevallom, tőlem sem idegen teljes mértékben. Egy fiktív történetről van szó, a főhős, Aaron Parker egy számára idegen világban él. Legszívesebben ott hagyna csapot-papot, ám egy napon a Sötétség Világának vezetője arra kéri, gyilkoljon meg egy embert, aki az ő fajtájára vadászik. A fiú élete fenekestül felfordul, fokozatosan megismeri az élet valós arcát, a felmerülő problémáit egyedül szándékozik legyűrni, amit az általa megölt nő lányával való, fordulatokkal teli találkozás, és a tragikus múltjának megismerése sem könnyít meg.
Ami a szokatlan címet illeti, annyit mondanék, ez tényleg nem egy lovestory, nem a szokásos szerelmi történet található meg benne, a főhős inkább tárgyilagosan kezeli a helyzeteket – tehát antiromantikus, nem kell félni, ebben nincs sok „nyálas“ rész, és természetesen a humor is megmutatkozik benne.

Mi inspirált a történet kitalálásában? Van a törtánetnek valóságalapja?

– Hogy őszinte legyek, nincs konkrét dolog, ami inspirált volna. Nekem az írás inkább egyfajta megkönnyebbülést jelent, amikor kiírhatom magamból az érzéseket. Olyan, mint egy terápia – magamnak, magamtól. Valóságalapjának a benne levő emberi érzéseket, gondolkodásmódot tekinteném, amiket tapasztaltam vagy másoktól hallottam.

Megkérdezhetem, hogy mennyi idő alatt írtad meg a regényt?

– A teljes mű egy év alatt készült el. Fél év volt maga a történet kitalálása és befejezése, fél év pedig a begépelése, amit még egyszer alaposan átnéztem.

Ez az első regényed, vagy próbálkoztál már előtte is az írással?
– Igen, tavaly készült el egy másik regény is, az Álomkép, de az csak amolyan kezdetleges próbaszerűség volt.

Köszönöm szépen a válaszaidat! Még egyszer gratulálok, s a továbbiakban is kívánok nagyon sok sikert, és további sok-sok regényt! 🙂
Ruszó Ivett, oktávo

részlet
Érzem a levegőben egyre gyülemlő, szinte már tapintható feszültséget, ami úgy nehezedik a vállamra, mintha sorban raknának rá nehezebbnél nehezebb lisztes zsákokat. Derek ekkor megmozdul, és olyan pozícióba áll be, mintha épp készülné megmutatni a mai reggelijét: két kezét a szekrény falainak támasztja, s fejét alábbhajtja. Derek, légy erős, nehogy hagyd kicsusszanni! Tudom, pontosan tudom, mi fog történni, s ebben Derek reakciója csak mégjobban megerősített. Hangtalanul mozogva húzom magamhoz Blake-t, miközben jobb tenyeremet óvatosan a szájára tapasztom. – Figyelj- suttogom úgy, hogy én magam is alig hallom. A hangom elcsuklik arra gondolva, mi lesz, ha észrevesznek. Nem. Most jobban félek, mint az átváltozásomkor.- Meg fogja ölni a farkast, és ezt te is jól tudod. Ki kell bírnod! Mozog, tehát hallotta, mit mondtam. Már csak abban kell reménykednem, hogy akkor is mozdulatlan marad, ha a farkas tulajdon feje a lábai elé gurul és gúnyolódva kiröhögi. A Szárnysegéd halk zokogása hívja fel a figyelmem. S már hallom is: csonttörés.

 

 

Címkék:

Kommentelés lezárva.