Kék iskolák tanulmányútja

2015. 06. 09. • Beszámolók • Megtekintések: 772

Május 6. és 9. között iskolánk két diákja: Fazekas Rebeka (VII.O) és Vígh Péter (3.) kísérő tanárukkal Molnárné Pelle Beátával norvégiai tanulmányúton vehetett részt.

A Tompa Mihály Református Gimnázium is egyike annak a körülbelül 70 szlovákiai iskolának, amelyek bekapcsolódhattak a Kék iskola projektbe. Ezen a projekten belül a diákok részben tanórai kereteken belül, részben 2tanórán kívül újabb ismereteket szerezhetnek meteorológiából, klimatológiából, vízgazdálkodásból, a természetben megtalálható vizek védelméről, tisztításáról. A projekt másik részét az iskolakert további parkosítása és esővíz tartályok elhelyezése fogja képezni. Ennek a projektnek a része volt az a tanulmányút is, ahol a résztvevők megismerkedhettek az esővíz hasznosításának legújabb irányvonalaival Norvégia fővárosában, Oszlóban.

A tanulmányúton 21 középiskola háromfős küldöttsége vehetett részt. Nem minden iskola utazott egyszerre. Három turnusba voltak beosztva. A gimnázium csapata 6 további iskolával a legelső csoportba került.

A tanulmányút résztvevői május 6-án reggel találkoztak a bécsi repülőtéren. A repülőút Bécsből Oszlóba több mint két óráig tartott. A repülőgép délben landolt Oszló repülőterén.

„A repülőtérről az út a városba és a szálláshelyre majdnem egy óra hosszáig tartott. Először nem értettük, hogy miért kell ilyen sokáig utaznunk a városon kívül. Csak másnap, az első szakmai napon tudtuk meg ennek okait, mert ez is összefüggött a tanulmányút programjával. Beérve a városba, elfoglaltuk a szállásunkat. Nagyon gyorsan kellett átöltöznünk, mert az eredeti hat óra helyett délután négy órára várt minket fogadásra Szlovákia oszlói nagykövete. A városban autóbusszal és metróval közlekedtünk. Az első út előtt szerettük volna megvenni a bérleteket. Majd fél órás gyaloglás, és néhány sikertelen próbálkozás után a jegykiadó automatával, eljutottunk egy eladóhelyre, ahol kiderült, hogy a jegykiadó rendszer bérletes része az egész városban nem működik (Azért ott is előfordul ilyesmi.). Így történt, hogy miután több mint fél órát késtünk, a nagykövet a munkatársaival az autóbusz megállójában várt minket, és maga vezetett el a követségre. A követségen megismerkedhettünk az ott folyó munkával, a Norvégiára vonatkozó alapvető ismeretekkel, megtudhattunk olyan dolgokat is, amiket az útikönyvek nem írnak le, pl. hogy az érettségizők egy hónapig a vizsga előtt piros vagy kék melegítő nadrágban járnak, amelyre rányomtatják az évet, és az osztály bérel 5magának egy autóbuszt, ahol bulizhatnak. A gyerekek csak a hét végén ehetnek édességet. A nagykövetségen megnézhettük a konzul alagsori irodáját is, ahol a szlovák állampolgárok hivatalos ügyeit intézi. Este aztán a nagykövet látogatott meg minket a szállásunkon, és együtt néztük a Szlovákia-Norvégia jégkorong meccset. Molnár tanárnő rezzenéstelen arccal, angol hidegvérrel reagált az összes gólra.” – számolt be az első napról Fazekas Rebeka.

A továbbiakban Vígh Péter folytatta: „A második nap délelőttjét a Nansen Parban töltöttük. Aznap a maximális hőmérséklet 10 fok körül volt, és esett az eső. A park előtt vízhatlan kabátban és bakancsban várt minket Bent Christen Braskerud Oszló város vízügyi főmérnöke. A nagyon sok tapasztalattal rendelkező, rendkívül közvetlen szakember volt az egyik vezetőnk a két nap alatt. Elmesélte, hogy azon a félszigeten, ahol a Nansen Park áll az 1950-es években építették fel a város nemzetközi repülőterét. A repülőgépek a tenger felett szálltak le és fel. Ahogy az 1990-es évek elején megnövekedett a forgalom, már nem volt lehetőség a fejlesztésre, bővítésre. Ezért a kormány úgy határozott, hogy az új repülőteret távolabb építik fel a várostól. A nemzetközi járatok tehát az Oszlótól közel 50 km-re északra lévő új repülőteret használják. A régi repülőtéren, a leszállópálya helyén egy parkot alakítottak ki, amit Fritjof Nansen sarkkutatóról és Nobel-békedíjas diplomatáról neveztek el, akinek Norvégiában nagy kultusza van. Bent Braskerud részletesen beszámolt a parkban lévő mesterségesen kialakított patakról, tóról, arról, hogy igyekeztek beépíteni a rendszerbe a víztisztításnak azokat az elemeit is, amelyek a természetben előfordulnak: köveken és homokon engedik át a vizet, planktonokat telepítettek a környező fűből a vízbe kerülő nitrátok tisztítására, alkalmazzák víztisztításra a sást és nádat is. A park körül társasházak épülnek, és ezek bizony a norvégiai nagyon magas árakhoz képest is drágának számítanak éppen a revitalizált környezet miatt. Itt még csak azt láttuk magunk előtt, hogy milyen gazdag ez az ország, hogy egyszerűen eldöntik, és építenek egy új repülőteret, a régi leszállópálya helyén pedig dombokat és csörgedező patakot hoznak létre. Az, hogy a gondolkodásukban mennyire tudatosak és előrelátóak, csak a további programok során vált világossá előttünk.

Egy gyors ebéd után, amit az oszlói városháza közelében fogyasztottunk el, meglátogattuk a Fram Múzeumot és a Kon-10Tiki Múzeumot az Oszlói-öböl egy másik félszigetén. Ezen a délutánon megismerhettük a norvég sarkkutatók, felfedezők életét, munkáját és indítékait. Miután az elmúlt 150 év egyik leghíresebb hajója, a Fram „nyugdíjba vonult”, kivontatták a partra és egy épületet építettek fölé. A Fram három sarki expedíció főszereplője volt. Különlegesen volt megépítve, a jég nem roppantotta össze, hanem kiemelte. Építtetője az a Nansen volt, akinek emlékével Norvégiában lépten-nyomon találkozhatunk. Az első Fram-expedíciónak ő volt a vezetője. Az Északi-sarkot szerették volna elérni, ami nem sikerült, de nagyon sok fontos tapasztalatra tettek közben szert. A második Fram-expedíció célja Kanada északi szigeteinek felfedezése volt. Ezt az expedíciót Otto Sverdrup vezette. Külön érdekesség, hogy ennek az expedíciónak a tagja volt a vezetőnk, Bent egyik őse is. Amíg a többiek a csoportból szétszéledtek, Bent végigvezetett minket, rimaszombatiakat a hajó belsején is, megmutatta az egyes apró helyiségeket, a sarkkutatók személyes tárgyait. Megtaláltuk azt a kajütöt is, amelyben az őse lakott. A harmadik expedíció vezetője Amundsen volt, aki a Déli-sark felé utazott a hajóval, és akinek végül Scottot megelőzve sikerült elsőként eljutni a Déli-sarkra.

A Kon-Tiki Múzeum szintén egy hajónak és építtetőjének, Thor Heyerdahlnak állít emléket. Thor Heyerdahl társaival azt szerette volna bebizonyítani 1947-ben, hogy a Csendes-óceán szigetvilágának lakói eljuthattak hajóval Dél-Amerika partjairól a Galapagosz-szigetekre. Ezt az utat járták meg a bátor utazók egy „történelem előtti” hajóval. ”

A harmadik nap délelőttjét a tanulmányút résztvevői a Norvég Vízügyi és Energia Igazgatóságon (NVE) töltötték. Itt az egyes iskolák beszámoltak a saját projektjeikről, illetve a norvég szakemberek is a jövőbe mutató elképzeléseikről . A klímaváltozással egyenlőtlenebbé válik a csapadék mennyiségének eloszlása. Erősebb felhőszakadások, illetve csapadékmentes időszakok válthatják egymást. Az előbbit a csatornahálózat nem tudja elvezetni, az utóbbi pedig kiszáradáshoz vezet. Ezért az esővíz egy részét zöld tetőkkel, esőkertekkel, a felszínen vezetett patakokkal próbálják 3elvezetni. Csak az ezen felüli mennyiség kerül a csatornákba. „Mi magunk is elvégeztünk egy kísérletet, amikor megmértük a zöld és fekete tető vízelvezetése közötti különbséget. Ez volt az a pont, ami elindított bennünk egy szemléletváltást. Megláttuk, azt is, hogy Norvégiában mennyire tudatosan gondolkoznak a jövővel kapcsolatban. Előre készülnek azokra a problémákra, amelyek egyelőre csak pl. Koppenhágában érzékelhetőek, de ők számolnak annak lehetőségével is, hogy egy hatalmas nyári zivatar Oszlót is eláraszthatja. A vízügyi igazgatóság épületét elhagyva, délután a gyakorlatban is láthattunk egy épülő lakóparkot, ahol az esővíz elvezetését nem csatornával, hanem alternatív módszerekkel oldják meg. ” – mondták a diákok.

„Norvégia nemcsak sarkkutatóiról, és felfedezőiről híres, hanem a világversenyeken nagyon jól szereplő síugróiról és sífutóiról is. Oszló nevezetességeinek megtekintéséből nem maradhatott ki a Holmenkollen síugrósánc sem. A sánc aljában van a téli sportok múzeuma, a tetejéről pedig nagyon szép kilátás nyílik az egész városra. A napsütéses estében még tettünk egy sétát a város központjában. Így búcsúztunk el Oszlótól, mielőtt hazautaztunk.

Felejthetetlen élményekkel tértünk haza, amit majd megpróbálunk több képpel is bemutatni június végén a projekt idei lezárásán.” Mondták a diákok és a tanárnő. Mi már nagyon várjuk ezt a részletes képes beszámolót.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 9
  • 10
  • 11

 

 

Kommentelés lezárva.