Az 1956-os forradalomra emlékeztünk…

2015. 11. 14. • Beszámolók • Megtekintések: 592

„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.“

(Márai Sándor: Mennyből az angyal )

2015. október 22-én Budapesten jártunk a Rákóczi Szövetség által immár 23. alkalommal fv3megrendezett Gloria Victis 1956-os emlékünnepségen. A Gloria Victis rendezvénysorozat az 1956-os forradalmat elindító magyar ifjúságnak állít emléket.

Nagy izgalommal vártuk reggel buszunk megérkezését a Tompa Mihály Református Gimnázium előtt. Az utazás nagyon kellemes hangulatban telt, így észre sem vettük, mikor megérkeztünk Budapestre. A finom ebédet követően az ünnepség kezdetéig a környéken sétáltunk, élveztük a napsütést a Duna-parton, majd fél 3 körül bevonultunk a Műegyetemre, az ünnepi műsorra.

Az ünneplő tömeg fennállva énekelte a Himnuszt, majd a Himnusz eléneklését követően meghallgattuk Simicskó István, honvédelmi miniszter és Kotiers Róza, a felvidéki Diákhálózat elnökének ünnepi beszédét, végül a Szózatot is elénekeltük. Az ünnepség után, aki elég ügyes volt, kapott zászlót és fáklyát is, amit kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is meggyújtanunk. A felvonulás alatt kellemesen elbeszélgettünk a mellettünk haladókkal, sőt, sok ismerős arcot láttunk a környező iskolákból, akikkel alkalmunk nyílt pár szót váltani is. Akinek pedig időközben elégett a fáklyája, kérhetett újat. Elsétáltunk a Szabadság híd mellett is. Jó két órás séta után megérkeztünk a Bem térre, ahol az énekkar fogadott minket. Meghallgattuk Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének ünnepi beszédét, majd mindenki megkoszorúzta Bem József szobrát. Iskolánk a Tornaljai Gimnáziummal közösen helyezett el koszorút.

Felemelő érzés volt látni a tömeget, a rengeteg hozzánk hasonló fiatalt, hogy sok mindenki számára fv2fontos az 1956-os forradalomról való megemlékezés. Jó érzés volt meghallgatni, hogy mi történt a múltunkban és egy kicsit a részesének érezni magunkat. Hihetetlen volt, hogy több országból voltunk, mégis ugyanúgy magyarnak éreztük magunkat és mind ugyanabból a célból érkeztünk: emlékezni. Bár a hosszú séta után elfáradtunk, de szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy szép emlékekkel térünk haza és pénteken az iskolában ülve, lélekben még mindig az előző napi eseményekben éltünk.

Feledy Tímea

Végezetül néhány gondolat osztálytársaimtól, hogy ők hogyan élték meg a nap eseményeit, számukra mit jelentett a megemlékezésen való részvétel:

Csízi Lilla: „Nagyon érdekes volt meghallgatni, hogy mi történt ´56-ban és részt venni a felvonuláson keresztül egy forradalomban. Több országból voltunk, mégis mindnyájan a szívünk mélyén igazi magyaroknak érezhettük magunkat.“

Varga Ákos: „Számomra ez a nap nagyon tanulságos volt, mert sok olyan dolgot hallottam, tudhattam meg az ´56-os forradalom megemlékezésen és a felvonuláson, amit eddig nem tudtam. Büszke vagyok rá, hogy magyar lehetek és beszélhetem ezt a fantasztikus nyelvet, és a szívemben nagy hála van a forradalomban résztvevők felé, mert nélkülük nem tarthatnánk ott, ahol most.“

Hacsi Bernadett: „Nagyon jól éreztem magam. Sokan vonultunk fel és sok ismerőssel találkoztam más középsulikból, alkalmunk nyílt pár szót váltani egymással. Bár a felvonulás kicsit hosszas volt és nagyon fájt a lábunk, de megérte elmenni. Budapest éjszaka gyönyörű volt.“

Csutor Sabína: „Nagyon jól éreztem magam. Rengetegen voltunk a felvonuláson. Különböző iskolák is megjelentek és örülök, hogy a mi osztályunk is részt vehetett. Budapest gyönyörű napközben is, de este csodaszép.“

Tóth Boglárka: „A kirándulás alatt nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevetgéltünk, beszélgettünk, és sok ismerős arcra leltünk.“

Bán Zsófia: „A felvonulás nagyon izgalmas volt. A nap folyamán bejártuk Budapest némely részeit is, és késő délután sor került a fáklyás felvonulásra. Kicsit fáradtan, de annál nagyobb kitartással megtettük a távot, amelynek sok előnye volt: megannyi ismerőssel találkoztunk, az osztállyal jól szórakoztunk, és csodás volt Budapestet így általunk kivilágítva látni.“

Kovács Boglárka: „A felvonuláson emlékezhettünk a múlt hőseire, akik ugyanolyan diákok voltak, mint mi. Elképedve néztük a kígyózó menetet a hátunk mögött , és megcsodáltuk a zászlók és fáklyák okozta kavalkádot.“

 

  • fv3
  • fv2
  • fv1

Címkék:

Kommentelés lezárva.