…drágának tartalak, és becsesnek… Ézs 43,4
Vajon melyikünknek mit mutatna az a mesebeli tükör, ami a szív legbelső vágyát jeleníti meg azelőtt, aki belenéz?
Kit hogyan, milyennek ábrázolna, milyen képet mutatna egy olyan tükör, ami úgy ábrázolna minket, mintha szívünk legbensőbb vágya – az álmunk – már teljesült volna?
Valaki biztosan karcsúbb lenne, valakinek az arca szépülne meg (talán annyira meg is változna, hogy magára sem ismerne ebből a tükörképből). Valakit talán egyetemi diplomával a kezében mutatna, valakit a kiszemelt személlyel – a szerelmével kézen fogva, boldognak… de azt gondolom, talán senkit sem ábrázolna szegénynek, rongyosnak, koszosnak, szakadt ruhában, hanem mindenki jómódú lenne, kellően ápolt és vonzó külsejű , és minden hibája hirtelen eltűnne. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek volna ötlete, mi mindent változtatna magán, hogy szeretne kinézni; milyen körülmények között szeretné látni magát úgy, hogy fontosnak, értékesnek, vonzónak nézzen ki.
Szebbíteni, jobbítani akarni pedig nagyon fontos, szükségünk is van rá minden nap, a gond akkor csak van, ha a jobbítási szándékkal egyidőben leértékeljük magunkat. És milyen gyakran meg is történik ez velünk, emberekkel!
Egy ismerősöm jutott eszembe, (lány), aki pár évvel ezelőtt nagyon sokat bosszankodott amiatt, hogy túl sovány. Most, hogy már nem az, sőt, egy kicsit meghízott, most pedig az bántja, hogy régen milyen szép vékony volt. Valami miatt mindig éppen az a rossz, ami van. Mindegy, hogy mi miatt, de rosszul érezzük magunkat és utáljuk magunkat valamiért, később pedig lehet, sóvárogva gondolunk vissza erre az időre, ami viszont a jelenben olyan nehéz és rossz.
… mert hibánk volna rengeteg. Azt könnyebben találunk magunkban, mint jó tulajdonságot; és megszólal a hang: nem megy ez neked, ne is fáradj, nem érsz annyit, mint mások, akik szebbek, okosabbak, gazdagabbak nálad; ne erőlködj, nem vagy jó semmiben… Legyen ez egy rossz jegy miatt – pedig sokat készültél hogy jó jegyet szerezz, lehet ez egy csalódás miatt mert egy barátod visszaélt a bizalmaddal, vagy te nem, tudtad tartani az adott szavadat és valaki csalódott benned, vagy legyen bármilyen más dolog, amiben kudarcot vallottál. A hibák, hiányosságok bizony, sokszor elrontják a jókedvet és elbizonytalanítják bennünk a reményt arra, hogy valami is változni fog, és ilyenkor inkább menekülnénk egy álomképhez, csak hogy ne kelljen szembesülnünk sokféle hiányosságunkkal, és állnánk naphosszat a varázstükör előtt, ahol úgy látnánk magunkat, ahogyan szívünk legmélyén szeretnénk.
A hibáinkról pedig Isten is tud. A Bibliából a lehetőségek széles skáláját láthatjuk arra, hogy az ember hányféleképpen tud hibázni. Tud egyedül, csoportosan, előre eltervezetten és véletlenül, gonosz akaratból vagy jószándékkal, stb. Kimeríthetetlen a tárház. Az Úrnak viszont sokkal többet érünk mint a hibáink okozta baj, zűrzavar, fájdalom. Mi magunkat leértékeljük a hibák miatt, Ő viszont nem értékel le a hibáink ellenére sem.
Az előbb felolvasott igét kiemeltem a szövegkörnyezetből:
De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! 2Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. 3Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. 4Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. 5Ne félj, mert én veled vagyok! (Ézsaiás 43, 1-5a)
… mivel drágának tartalak és becsesnek, kárpótollak a veszteségeidért.
mivel drágának tartalak és becsesnek, nem hagylak magadra, nem hagylak elveszni.
mivel drágának tartalak és becsesnek, a vigasztalód leszek és bátorítani foglak életed minden napján.
A varázstükör mindig tudna valami újat, mást mutatni, mert úgy gondolom, tökéletesen boldog és elégedett ember nincs a földön. Mindenkinek volna ötlete, hogy min változtasson, min javítson, minek kéne máshogyan kinéznie.
De fontos tudnunk: nem a tulajdonságaink határozzák meg, hogy mennyit érünk, hanem az, hogy kihez tartozunk! Ha az Úrhoz akarunk tartozni, akkor most megtudhattuk, mit gondol Ő, mennyit érünk: Drágák vagyunk neki és becsesek!
