Para jelenségek – 4. nap

2018. 08. 24. • Beszámolók • Megtekintések: 368

Általában nem tanácsos várni, hogy szánkba repüljön a sült galamb, de ha ki se nyitjuk a szánkat, akkor ne csodálkozzunk. Krónikásunk eme szokatlan analógia mentén indult ma a svédasztalhoz, hogy témát merítsem, és lám, a téma néha házhoz jön, ha nyitva tartjuk a szemünket.

Ma a szokásostól eltérően nem egy Feszty-körkép méretű, legmélyebb rétegeiig egymásba fonódó történet következik egy pillanatról, hanem néhány miniatúra.
(Ahogy mini a túra, ami a méta pályára vezet. Elnézést.) A szereplők nevét tanúvédelmi (ejtsd: tanuvédelem) okokból megváltoztattuk.

Igazából tegnap kezdődött, csak nem vettük komolyan. Igazából hétfőn kezdődött, de nem számítottunk rá, hogy ide fut majd ki. Szóval tegnap a salakpályán játszottunk békésen, vakon botorkálóst, amikor Lizzy szemei megnyíltak. És meglátta a drótkerítést, ami előtte nem volt ott. Mármint előtte. A Kételkedők szerint nagyszámú feljegyzés bizonyítja, hogy emberek közelebb sétáltak tárgyakhoz, és azok közelebb kerültek hozzájuk amikor odaértek. De a Látók egyből felsikkantottak izgalmukban, telepatikus jelenlétet érezve. Ezt a pillanatot meg is örökítöttük a tegnapi hanganyagban, mit sem sejtve, további észlelésekre a legkevésbé sem számítva. Pedig.

A következő észlelés is a látással, illetve a nem látással kapcsolatos. Először a fények húnytak ki, majd az asztal rezzent meg. Az első a kapcsoló miatt, a második a digitális Krónikás mobilja miatt, melyen Korrekt úr, távoli segítője, tudatta vele, hogy az előző napi tudósítás kipofozva, kijavítva, újra kijavítva és feltöltve. Ezt mindketten boldogan nyugtázták, és jó éjszakát kívánva el is búcsúztak volna, ha nem hívják fel figyelmüket arra, hogy a bejegyzés kiemelt képe megint fejre van állva. A második napon ez jó poén volt, gondolták mindketten, de nem kéne belőle szokást csinálni, így hát ellenőrizték, és tényleg. Aztán még egyszer ellenőrizték, és mégse. A Látók ekkor már kórusban hümmögtek a hátuk mögött, azóta is hol így, hol úgy jelenik meg. Önnek hogy? Írja meg kommentbe.

Harmadik jelenségünk, a bevezetőben már említett svédasztalnál történt, ami nevével ellentétben feltehetően nem svéd, viszont minden reggel, varázslatos módon, gazdagon megterítve várt bennünket. Ma sem volt ez másként, csendes reggeli mélánkban haladtunk sorra a szalámis, szalonnás, sonkás, nutellás, műzlis tálak során, mindenből merítve egy kanállal a tányérunkra, amíg a folyadékos termoszokig el nem jutottunk. A két termosz ugyanis fordítva lett elhelyezve az asztalon. A baloldali, mely eddig voda felirattal limonádét rejtett, egyszeriben helyet cserélt a čaj feliratúval, melyben tényleg tea szokott lenni. A Kételkedők vállat vonva tovább sétáltak, pedig az ügy nem ilyen egyszerű. Mi van, ha nem is a termoszok cseréltek helyet, csak a feliratok? Vagy a termoszok is, de a folyadékok nem? Vagy a termoszok és a folyadékok is, és a címkék is? Sosem tudjuk meg, de elgondolkodtató.

Amíg a helyes válaszokon, vagy újabb elméleteken gondolkodik a Kedves Olvasó, addig tekintse meg a mai képszüretet, mely bővebb, mint az eddigi napoké, ezzel kárpótolva Önöket a sokkal rövidebb hanganyagért, ami nincs.
Örülünk, hogy velünk tartottak ezen a héten is, jövőre újra jelentkezünk.

 

A látszat ellenére a képeken látható rajzolós játéknak pont nincs semmi köze a parajelenségekhez, egyszerűen csak rajzolniuk kellett egy házat, egy kutyát, meg egy valamit anélkül, hogy egymáshoz szóltak volna. (A harmadik dolog is valami konkrét volt, csak a Krónikás épp valami rímet faragott ahelyett, hogy figyelt volna)

Update: Kiderítettük a játék pontos értelmét: Itt épp az ún. Ház, fa,kutya rajzot készítik, melynek lényege, hogy két gyerek egy papírlapra, egy darab ceruzával közösen készíti a rajzot. Ez a gyakorlat segíti az empátia gyakorlását, és arra is alkalmas, hogy a csoporttagok átéljék a társas hatékonyságukat és azt, hogy mennyire fontos számukra mások irányítása, befolyásolása.  (Köszönjük, Diana!)

Címkék:, , , ,

Kommentelés lezárva.