2018. 09. 04. • Beszámolók • Megtekintések: 2264

2018. szeptember 2-án a rimaszombati református templomban ünnepi istentisztelettel kezdtük meg az új tanévet. A 2018/2019-es tanévben 179 diák fogja látogatni az iskolánkat. A tanári kar két főállású pedagógussal bővül. Vincze Norbert (matematika-fizika) és Singlár Enikő (magyar nyelv és irodalom-angol nyelv) fogja erősíteni a tantestületet. A tanévnyitó ünnepséghez kapcsolódóan került leleplezésre a református majd Egyesült Protestáns Gimnázium régi épületén az az emléktábla, amely az ott tanult egykori híres diákoknak állít emléket.

A diákoknak, szülőknek és a tanároknak sok erőt és kitartást kívánunk az előttünk álló tanévhez.

Az alábbiakban közöljük az igazgatónő évnyitó beszédét.

Tisztelt Vendégeink! Kedves Diákok, Kollégák! Kedves Szülők, Hozzátartozók!

Szeretettel köszöntök mindenkit a Tompa Mihály Református Gimnázium 20. tanévnyitó istentiszteletén. Egy olyan gyülekezet templomában lehetünk ma együtt, amely sok évszázadon keresztül iskolát tartott fenn, gondoskodott arról, hogy a városban élő gyerekek megtanuljanak írni, olvasni, számolni, majd megtanulják az akkori világ hivatalos érintkezési nyelvét, a latint, az idősebbek bölcseleti tanulmányokat folytassanak, hogy aztán a legügyesebbek Európa különböző egyetemein tanuljanak tovább.

A 20. század történéseit figyelembe véve mégsem magától értetődő, hogy ma itt vagyunk. Nem magától értetődő, hogy egy egyházi iskola működik, végzi nem csak az állam által meghatározott köznevelési és közoktatási feladatait, de ezen túl szeretné segíteni a diákjai hitre jutását, hitbeli megerősödését. Nem magától értetődő az sem, hogy ezt magyarul tehetjük. A szabadságharcot követő időszakra visszaemlékezve több írás is úgy említi a gimnáziumot és a tanárokat, mint akik a nyelv, az identitástudat megőrzése érdekében végvári harcot folytattak a nyelvhatáron.  Ma sincs ez másképpen.

Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy megtartott és megsegített minket, megnyitotta azokat a kapukat, amelyeken be kellett lépnünk. Az elmúlt években sokszor tapasztaltuk meg az ő áldásait, sokszor vezetett ki minket kilátástalan helyzetekből.

A jelen a múlt és a jövő találkozási pontja.  A tanévnyitó istentisztelethez kapcsolódóan kerül ma leleplezésre az az emléktábla, amely azoknak a jeles diákoknak állít emléket, akik a valamikori Jánosi utcában, ma Bartók Béla utcában található régi református gimnáziumba és a későbbi Egyesült Protestáns Al-, majd Főgimnáziumba jártak.

Kedves diákok! Számos példa áll előttetek: írók, költők, szobrászok, tudósok, közéleti szereplők sora, akik tehetségükkel, tenniakarásukkal gazdagították a szélesebb közösségüket, meghatározó személyiségei lettek a 18., 19., 20. század művészeti és tudományos életének. Ez a múlt, ami büszkeséggel tölthet el benneteket. A jövő az előttünk álló célok formájában ölt testet. Nektek is küldetésetek van a világban. Képviselnetek kell azt az értékrendet, amit megismertetek, ha kell határozottan, érthetően, világosan, kitartással a mindennapi harcok közepette, ha kell szelíden a rászorulók segítésével, ha kell bölcs, józan döntésekkel. Ezen munkálkodunk együtt szülők, tanárok, a gyülekezet és az intézményt fenntartó Szlovákiai Református Keresztyén Egyház.  Tesszük ezt lassan 500 év hagyományaira építve a 21. század kihívásai között.

Egy ével ezelőtt reménységgel voltunk afelől, hogy elkezdődik az épület felújítása. Elmondhatjuk, hogy megújult a tető, teljes hálózatcsere volt az épületben: új fűtéshálózat, vízvezeték hálózat, villamos hálózat és gyengeáramú hálózat került kialakításra. A folyosókon és a tanári szobában új ablakok vannak. Megújult az étterem is. Az osztályok felújítása még nem fejeződött be, ott fokozatosan lesznek cserélve az ablakok, ezt követően a festés és a padló javítása vár még ránk.  Köszönjük a szülők, nagyszülők, gyülekezeti tagok, a diákok, tanárok segítségét az épület kitakarításában.

Sokan kérdezték még két héttel ezelőtt is, hogy elkezdhetjük-e a tanítást szeptember elején. Hála a sok segítségnek, holnap elkezdődik a tanítás, amit az új diákjaink bizonyára sok izgalommal és bizonytalansággal várnak. Szeretnénk, ha jó osztályközösségként és jól működő iskolai közösségként lennénk együtt az elkövetkező 10 hónapban. Nyilván kicsit izgulva várják az új tanévet az érettségizők is, hiszen nekik ez az utolsó tanévük, tele sok kihívással és megmérettetéssel. Gondolom, hogy a gyermekeikkel együtt izgulnak a szülők is, akik most jöttek a tanévnyitóra először, vagy most kísérik lányukat és fiukat a kollégiumba, vagy éppen ismerkednek a saját gyermekükben alakuló kamaszlélekkel, amelynek szabadságra és önállóságra, de odafigyelő törődésre és sok beszélgetésre egyaránt szüksége van. Kívánom, hogy mindnyájunknak legyen elég erőnk a feladataink elvégzésére és a kapcsolataink ápolására.

Ezzel a reménységgel nyitom meg a 2018/2019-es tanévet. Az Úr áldása kísérje mindnyájunk életét!