Az irgalmas samaritánushoz

2014. 05. 03. • Hitélet • Megtekintések: 819

Jak 2, 14-26

Jak 2,14 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?
Jak 2,15 Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere,
Jak 2,16 valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az?
Jak 2,17 Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
Jak 2,18 Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.
Jak 2,19 Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.
Jak 2,20 Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?
Jak 2,21 Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron?
Jak 2,22 Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.
Jak 2,23 Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: “Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt”, és “Isten barátjának neveztetett”.
Jak 2,24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.
Jak 2,25 S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket?
Jak 2,26 Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.

Yuteru Domon, egy 15 éves gimnazista Japánban, 49512 kupakot gyűjtött össze, hogy fejlődő országok gyerekeinek segítsen gyermekbénulás elleni oltást kapni.

Yuteru Domon a Fukushima melletti Date város egyik speciális gimnáziumának diákja, a szeretetszolgálatot egy új szintre emelte. Majdhogynem 50000 kupakot gyűjtött össze, hogy megmenthessen másokat a gyermekbénulástól.

A gyűjtést júniusban kezdte, és 50 gyerek számára szeretett volna oltást szerezni. Ez fejenként 800 kupakot jelent, és a téli szünetre el is érte a 40000-es célt, de tovább folytatta. Iskolatársai segítségét kérte, hogy bármilyen kupakot, amit csak találnak, adják neki. A 49512 kupak végül 1623 Yen-t jelentetett, amiből 61 vakcinát lehet venni.

“Nehéz volt minden kupakot egyesével megmosni, és megszámolni, de szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített.”

Yuteru úgy döntött, hogy más gyerekeket akar megmenteni, a világ másik felén, úgy hogy nem is ismeri őket. – Ez a döntése pedig, és az, hogy ezt véghez is vittel, ma hőssé emeli őt a szemünkben.

Mit szólunk ehhez?

Semmi extra? Nincs ebben semmi különös? Vagy egyéni döntés, ő ezt akarta, hát véghezvitte, minket ez úgysem érint? Mi meg majd biztosan más dolgot találunk ki, mi is tudunk jót tenni…

A fiú, Yuteru, Japánban él, talán nem is keresztyén, – pedig mi, keresztyének, akik olyan sokszor halljuk a szeretet parancsát.. nekünk kéne példát mutatnunk a világnak, nem igaz?

És még valami: ez a fiú down kórral, egy jellegzetes kromoszómahibával született. Mai közfelfogás szerint az ilyen beteg emberek nem tudnak teljes értékű részei lenni a társadalomnak.

Akkor most mi is történik? Ő maga elérte, hogy majdhogynem 50 000 kupak összegyűljön? Érzékeljük, hogy ez milyen sok? Mindet megmosta, megszámolta egyenként, és ezzel 61 ismeretlen gyereknek tett jót? Megszégyenít minket ma ez a fiú.

Jakab apostol leveléből olvastam fel a mai igét. Jakab nagyon sokat foglalkozik a cselekedetek fontosságával. Azzal, hogy hogyan kéne élnie annak, aki hisz Istenben, aki szereti Őt! Úgy tanít, a cselekedetek nem helyettesítik a hitet, de be kell hogy mutassák azt a külvilág számára.

Mindannyiunk számára jó és aktuális a kérdés: Mikor tettem valami igazán jót másokért? Mikor tettem olyat utoljára – egyáltalán, volt-e ilyen valaha – amikor semmit nem vártam cserébe azért, amit teszek-adok?

És ha volt is ilyen, kit-mit hirdettek a jótetteink? Önmagunk számára akartuk bebizonyítani, hogy jók vagyunk – vagy éppen a külvilágnak üzentünk ezzel? Vagy inkább arra gondoltunk, megtesszük, mert Istennek ez tetszene? A Belé vetett hitünk-bizalmunk mozgatta-e a tetteinket, vagy valamilyen más érdek?

Mert minket sem akadályoz semmi abban, hogy jók legyünk egymáshoz! Sőt, abban sem akadályoz semmi, hogy akár nagy dolgokat is véghez vigyünk mások megsegítésére!

Címkék:,

Kommentelés lezárva.