Pécs és Rimaszombat határtalanul

2014. 06. 20. • Beszámolók • Megtekintések: 1301

Mit is jelent az, hogy HATÁRTALANUL? Határtalanul találkozni, határtalanul ismerkedni, határtalanul látni akkor is, ha 400 kilométerre vagyunk egymástól. Ilyen távolságokra vajon lehet kapcsolatokat építeni? Naná, hogy igen!

Egy őszi napon a Tompa Mihály Református Gimnázium vezetése megbeszélte velünk, hogy a sulink és a testvériskolánk, a Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma egy olyan pályázatba kapcsolódott be sikeresen, amelynek keretén belül kölcsönösen meglátogatjuk egymást egy-egy hosszú hétvégére. Így nemcsak egymás iskoláját, hanem lakóhelyeink környékét is megismerhetjük, valamint 2 közös munkát készítenünk el. A projekt neve A hitvalló életek nyomában volt, melyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatott meg.

A projekt vezetője Csízi Zoltán tanár úr a sexta, septima és 3.G osztályok segítségét kérte,hogy az előkészületek gördülőmentesen menjenek. Bevallom, amikor ezt megtudtam, nagyon izgatott lettem, hiszen már régen el szerettem volna utazni Pécsre és aki ismer tudja, hogy szeretek ilyen dolgokban segédkezni.

Rögtön meg is kaptuk a feladatainkat az őszi találkozóra: vendégeinknek bemutatni városunkat és környékünket, csapatépítős játékokat készíteni, és közben arra törekedni, hogy vendégeink a lehető legjobban érezzék magukat. A pécsi 12.A osztály megtekintette magát Rimaszombatot, Gömörország régi templomait, Kassát, gömöri táncokat tanulhattak és persze a közös focimeccs sem maradhatott el!

Lassan elérkezett a várva várt nap, amelynek reggelén útnak indultunk, hogy viszonozzuk testvériskolánk látogatását. 2014. április 11-én reggel indultunk el. Első úticélunk Budapest volt, ahol pihenésképpen körbesétáltuk a Városligetet, majd közös fotókat készítettünk a  Hősök terén. Főző tanár úr szervezésében és a tárlatvezető jóvoltából megtekinthettük a paksi atomerőmű múzeumát, majd meg sem álltunk Pécsig. Amikor buszunk begördült az iskola udvarába, a már ismerős arcok kedvesen fogadtak. Miután körbevezettek az épületeken (gimnázium, általános iskola, óvoda) útbaigazítást kaptunk a pontos programmal kapcsolatban, amely elsőre elég sűrűnek tűnt, de tetszett nekünk. Aznap megtekinthettük a várost esti fényeiben és mindenki elragadtatva  kattogtatott a fényképezőgépekkel. Éjszaka fáradtan, de vigyorogva hajtottuk fejünket a párnáinkra. Reggel hatalmas kalandvággyal vágtunk bele a programmal teli napunkba. A csodálatos Széchenyi teret most nappal is megtekinthettük, majd lakatba zártuk a barátságunkat és ezt a projektet, a pécsi lakatfalon. Utunk a Középkori Egyetem felé vezetett, amelyet 1567-ben Vilmos püspök építtetett. A Cella Septichorát, avagy a sok ókeresztény sírkamrák közül az I. számút is megtekinthettük. Vendéglátóink, nagy örömömre, két szép helyre vittek el, amelyektől tényleg tátva maradt a szánk: a Tettyén lévő Pintér-kertbe, amely egy pécsi banktisztviselőről kapta a nevét. Itt egy nagyot sétáltunk Rózsa Anitával, az idegenvezetőnkkel, s a sok virág, bokor, fa között megismerkedtünk egy orchideával, amelynek szirmocskái egy kismajomra hasonlítanak, ezt követően pedig a Tettye tetején Pécs gyönyörű panorámája tárult elénk. Tinta Vanda biológia tanárnők is elégedetten nyugtázta, hogy ő is elfogadna otthonra egy ilyen növényekben gazdag kertet. Ügyes kezek, kedves arcok, csodás színek, bámulatba ejtő porcelánok – így jellemezném a Zsolnay Kulturális Negyedet. Elfáradva bár, de rengeteg élménnyel feltöltődve battyogtunk vissza a kollégiumba. A fiúk számára még nem ért véget a nap! Este focimeccs volt, ahol szerintem a mieink egész jól megállták a helyüket!

Vasárnap reggel egy istentiszteleten vettünk részt Drávaiványiban, amely során egy csodaszép festett fakazettás templomot nézhettünk meg. Az istentisztelet után a septimás Lichtmannegger Lívia elszavalt egy verset, aminek az drávaiványiak nagyon örültek. Csoportkép után irány a sellyei arborétum, majd a Kiss Géza Múzeum, ahol megismerkedtünk az Ormánsággal, a kultúrájával és megtudhattuk, hogy milyen népviselet, milyen  eszközök milyen házak jellemzik őket. Ezután érkezett el az a program, amelyet néhányan már nagyon vártak, ellátogattunk a villánykövesdi borvidékre. Bemehettünk Tiffán Imre borpincészetébe, ahol a nagyobbak bort is kóstolhattak, míg a „kicsik’’ csak hallgatták Tiffán úr érdekességeit vagy megillatozták a borokat.

Egésznapos kirándulás után elérkezett a fotóalbum elkészítésének ideje. Ez foglalta össze a kirándulásaink főbb megállóit. Másnap reggel részt vettünk a hétfői istentiszteleten, majd elbúcsúztunk a pécsiektől, Pécstől. Hazafelé még megálltunk Pesten, ahol megnéztük a Parlamentet kívülről, belülről és sok meglepő információt hallhattunk róla.

Mikor begördültünk a suli utcájába, a fáradt arcok mindent elárultak. Szomorúak voltunk, mivel vége egy projektnek, de azért vidámak, mert nagyon-nagyon jó volt visszagondolni az elmúlt félévre!

Úgy gondolom hálásak lehetünk tanárainknak, akik bíztak bennünk, és bevontak minket egy ilyen feladatba, és nem utolsó sorban a pécsieknek is, hogy együtt egy jó kis pályázatot tudtunk összehozni!

 

Czakó Gabriella, a TMRG szextó osztály tanulója

Címkék:,

Kommentelés lezárva.