150 évvel ezelőtt a világ könnyes búcsút vett Madách Imrétől, az egyik legjelentősebb magyar drámaírótól. 19 évvel később bemutatták a világviszonylatban is kimagasló darabját, Az ember tragédiáját. Erre emlékezvén ünnepeljük a magyar dráma napját szept. 21-én.
Idén iskolánk úgy döntött, két színházból is hív vendéget. Így- egy szófogadatlan drámaíró miatt csúszással ugyan, de október elsején megérkezett a Szlovák Nemszeti Színház igazgatója, Kováč Péter, valamint a kassai Thália Színhaz dramaturgja és rendezője, Forgács Miklós.
Ők meséltek nekünk a drámáról, kialakulásáról, az európai és a magyar dráma és színházkultúra fejlődéséről, a két színházról, a dramaturgok munkájáról. Megtudhattuk továbbá, hogy milyen fontos egy országban a drámaírók és a színház összhangja, hogy milyen probléma, ha az irodalom sokkal fejletteb, és így túl „nagy falat” egy-egy kortárs mű a színházaknak. Meséltek nekünk kicsit magukról, a feladataikról. És természetesen Madáchról, műveiről, Az ember tragédiájáról. Valamint megosztották velünk azt is a beszélgetés végén, hogy normális, ha elfáradtunk, hiszen bebizonyították, hogy ha nem történik 6-8 percenkét fordulat a cselekményben, akkor a nézők unalmasnak tartják a darabot vagy filmet!
Segítőtársuk és beszélgetőpartnerük az én családomból való Hizsnyan Géza volt, aki nagy szerepet vállalt a szervezésben is.
Összeségében szerintem az együtt töltött másfél óra egy érdekes „rendhagyó irodalomóra” volt, ahol egy kicsit bepillanthattunk a színház világába. Remélem, jövőre is hasonóan emlékezünk meg a magyar dráma napjáról.
Hizsnyan Júlia, VII.O
Címkék:irodalom