Ady Endre: Október 6.
Őszi napok mosolygása,
őszi rózsa hervadása,
őszi szélnek bús keserve,
egy-egy könny e szentelt helyre,
hol megváltott- hősi áron –
becsületet, dicsőséget,
az aradi tizenhárom.
Az aradi Golgotára
ráragyog a nap sugára,
oda hull az őszi rózsa,
hulló levél búcsú csókja:
bánat sír a száraz ágon,
ott alussza csendes álmát
az aradi tizenhárom.
Őszi napnak csendes fénye,
tűzz reá a fényes égre,
bús szívünknek enyhe fényed
adjon nyugvást, békességet:
sugáridon szellem járjon ,
s keressen fel küzdelmin,
az aradi tizenhárom.
Az 1848/49-es esztendő mérföldkő a magyar nép történetében. Boldogság, remény, szenvedés. 1849. október 6-án Aradon kivégezték az 1848-49-es szabadságharc 13 volt katonai vezetőjét: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knezich Károlyt, Láhner Györgyöt, Leiningen – Westerburg Károly grófot, Nagy- Sándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot, Vécsey Károly grófot, Lázár Vilmost.
Az aradi várban különleges intézkedésekkel készítették elő a kivégzést. 1300 katonát láttak el éles töltéssel, éjjel kettőzött őrcsapatok jártak fel s alá. Gyalogmenetben kísérték a tábornokokat a kivégzés helyére.
Négy tábornokot főbelövésre ítéltek, kilencet akasztófa általi halálra.
A 13 aradi vértanú közül a legfiatalabb 30, a legidősebb 54 éves volt. Sápadtan, de
keményen lépkedtek a vesztőhelyre.
Elsőként POELTENBERG JENŐT vezették a bitófához. Haláltusája hosszú és szörnyű volt.
TÖRÖK IGNÁC szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele.
LAHNER GYÖRGYNEK aznap volt az 54. születésnapja.
NAGY SÁNDOR JÓZSEF az utolsó pillanatig szivarozott.
Ezután következett a halkan imádkozó KNÉZICH KÁROLY.
Őt AULICH LAJOS követte.
LEININGER-WESTERBURG KÁROLY sokat szenvedett, mire meghalt, mivel nagyon magas ember volt.
Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem DAMJANICH JÁNOS, akinek a maga 190 centijével földig ért a lába a bitófán. A hóhér nem is tudta fölakasztani, hanem meg kellett fojtania.
GRÓF VÉCSEY KÁROLY végignézte társai akasztását. Sápadtan és nagyon egyenesen ment az utolsó, üresen maradt bitófához. S mivel élő bajtársa nem volt, akitől elbúcsúz-hatott volna, a halott Damjanich kezét csókolta meg.
A többi 4 tábornokot KISS ERNŐT, LÁZÁR VILMOST, DESSEWFFY ARISZTIDET és SCHWEIDEL JÓZSEFET puskagolyó küldte a halálba.
A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták.
A 13 tábornok Aradon és gróf Batthyány Lajos, az 1. magyar miniszterelnök Pesten emberfeletti bátorsággal viselte el a halált. . …mártírhaláluk azóta jelképpé vált. Annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak váltak ők szimbólumává, amelyet a magyar nép évszázadokon át folytatott nemzeti függetlensége megteremtésért, a társadalmi haladásáért. A szabadságharc bukása után a teljes terror jegyében a vértanúkról említést sem lehetett tenni. Az a hősies katonai teljesítmény azonban, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenségét.
forrás: internet
