Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Filippi 4,6-7
Az aggodalomra a következő leírást olvashatjuk: Tartós szorongás a jövő bizonytalansága miatt; folyamatos lelki gyötrődés, félelem és rágódás egy fenyegető veszély, probléma vagy megoldhatatlan helyzet miatt.
Találtam egy nagyon érdekes tanulmányt, ami a magyar irodalomból és a köznyelvben használatos szólásmondásokból gyűjtött össze példákat a félelem tartományába tartozó negatív érzelmek megnyilvánulásából, az aggodalmat is ezek közé sorolva. Ezek a negatív érzelmek pedig a következők: aggodalom, aggódás, borzalom, borzongás, ijedtség, izgalom, pánik, rémület, rettegés, riadtság, szorongás, vakrémület. Ezek mind a félelemből alakulnak ki, a félelemmel függenek össze. (Talán más-más dolgok okozzák őket, talán máshogyan nyilvánulnak meg, de az alapjuk a félelem.)
Ezek az érzések pedig gyakran az emberi testet bénító erőként jelennek meg, amelyek a szervezet életfunkcióinak normális működését gátolják, például: a rémület megbénít valakit; a félelemtől megdermed valaki; valakinek elszorul a szíve a félelemtől; rémületében kővé meredt. Emellett a félelem és az ehhez tartozó negatív érzések meggátolhatják a beszédet is, például: elnémul ijedtében; az ijedtségtől elakadt a szava… De ismerünk ilyen kifejezéseket is, mint: égnek álla a haja az ijedtségtől, a hideg rémület fut végig (valakin), valaki szívét jeges félelem szorítja össze – ami a hőmérsékletet illeti; de ezeket a félelemhez kötődő érzéseket a sápadtsággal is jellemezhetjük: elsápad félelmében, – és kitörni is tud a pánik és az egész testet elönti a forróság.
Tud gyötörni is a félelem, szorongatni a szívet. Nagyon érdekes volt számomra ez a tanulmány, bár leginkább az irodalomban megjelenő példákkal foglalkozott, és egy kicsit kevés volt benne a szorongás élettani leírása, de lehet, azt már tudjuk magunktól is: bénító félelem, megbénult gondolkodás – aggodalom magunk miatt, valaki más miatt, egy betegség miatt, vagy mert úgy látjuk, hogy valaki, akit szeretünk, rossz felé tart; de aggódhatunk a jövőnk miatt is, kutyánkért, lovunkért, párkapcsolatokért, később munkahelyért, gyerekért… és mindig van miért. És amikor aggódunk, olyankor nem tudunk másra gondolni, nem tudunk tőle tanulni, olvasni, nem tudunk másra gondolni. És nem segít, ha erővel elvonjuk róla a figyelmünket, és az sem segít, ha megpróbálnánk lebeszélni magunkat róla.
A fentiek alapján pedig, ez az érzés – ami ugye, félelem tartományába tartozik – nem jó nekünk. Mert megbénít, megdermeszt – vagy éppen nagy forrósággal, pánikszerűen tör ki rajtunk. Nem használ nekünk. Ha tehetnénk, sosem esnénk bele ebbe az állapotba. Hiszen, ki akarná elveszíteni a teste feletti uralmat, ki szeret megdermedni a félelemtől, és hasonló tüneteket viselni? El egészen addig, hogy ha a szorongás – az aggodalom – tartósan fennmarad, akkor különféle testi betegségeket is tud okozni. Senki sem vágyik erre. Amikor viszont eljön a helyzet, mégsem tudunk parancsolni neki.
Mégis érdekes, hogy a Biblia tanítása – ahogyan azt Pál apostol szavai szerint olvastam – azt sugallják, hogy van választási lehetőségünk! Azt mondja: Semmiért ne aggódjatok – ne tegyétek! Ezek szerint mégis tudunk ebben dönteni?! Tudunk választani aggódás – szorongás – félelem és nyugalom – békesség – higgadtság között? Úgy látszik, igen. A folytatásban már látjuk is, hogyan tudjuk ezt megtenni: hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.
Hálaadással imádkozni! De ugyan mi okom volna hálásnak lenni, amikor éppen szorongok, mert valamit bizonytalannak érzek, és nem tudom, mi lesz ez után? Mi okom volna hálaadással imádkozni, amikor éppen kilátástalan a helyzetem, vagy kétségbeestem, és éppen Istent kezdeném okolni a helyzet miatt? Hogyan lehetek ilyenkor is éppen Neki hálás? Egy kutatás nagyon érdekes eredményt hozott, amit hasonló témában végeztek. 400 fő segítségével vizsgálták, milyen hatással van a hála az emberre. A kutatás igazolta, hogy akik elalvás előtt hálát éreztek, vagy valamilyen hasonló, pozitív érzésekre figyeltek mielőtt elaludtak, azok könnyebben és mélyebben aludtak.
Egy másik kutatásban, ahol krónikus betegeket osztottak csoportokra, azon betegek csoportja gyógyult gyorsabban, akiket arra kértek, minden nap írjanak le 5 dolgot, amiért hálásak (a másik két tesztcsoportnak más feladatot adtak.) Hát még, ha a szorongás idején a figyelmünk azokra a dolgokra tudnak irányulni, amiket megköszönhetünk! Hát még ha imádságban hálaadással fel tudjuk tárni kéréseinket az Isten előtt ezekben a helyzetekben is!
Az olvasott Ige így folytatódik: Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Jobb alternatívát – lehetőséget pedig nem is kaphatnánk: Az Istentől jövő békesség fogja megőrizni a szívünket, gondolatainkat. Aggódás és félelem helyett tehát hálaadás és ima: Ez legyen a program ma és életünk minden napján! Ámen
