Táborunk egyik napja sem volt eddig unalmas, ma például egy eddig alig látott természeti jelenséget tekinthettünk meg rögtön reggel, történetesen kisütött a nap. És amint a nap felkel, a denevérek lefekszenek. Ezt a meglepő összefüggést tudatosították annak a kisháznak a lakói, akiknek a feje fölött egy kis bőregér vackolta be magát a ház egyik sarkába. A hosszas hajszát, sikítozást és jajveszékelést végül a parányi rágcsáló békés eltávolítása követte. A művelet során egy személy sem sérült meg, a denevér pedig minden igyekezete ellenére kénytelen volt a közeli erdőben tovább szundítani.
Ezt követően a nap a szokásos menetrend szerint folytatódott, reggelivel, áhítattal, és tanítással. Az Istent kereső etióp kincstárnok történetét elevenítettük fel, először csak szóban, aztán pedig a gyakorlatban is. A gyakorlati rész természetesen nem a közeli patakban való megkeresztelkedést jelentette, és gyaloghintón sem utazott senki, inkább Fülöp szerepét próbáltuk fel egy 8 kilométeres túra erejéig, délután pedig a tekercsekben való elmélyüléssel töltötték a táborozók az időt.
A mai nagyjáték során igehelyeket kellett rejtjeles írásból megfejteni, és összefüggéseket keresni a Messiási próféciákkal. A délelőtt még nehéznek tűnő túra ekkor szelíd sétává szépült az emlékezetekben, de senki sem adta fel, és túlforrósodott agytekervényeiket a vacsora során némi kézműves hamburger elfogyasztásával hűthették.
Már csak az esti történet és tábortűz van hátra, ezzel lassan lezáródik táborunk, búcsúzik a krónikás, de azért még csatol néhány képet.
(u.i. készüljenek, holnap visszük haza a gyerekeket)
