Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Zsoltárok 119,11
Bár lassan vége a januárnak, és az újévi fogadalmak ideje lejárt, azért foglalkoztató a gondolat – vajon milyen hatása van az elhatározásunknak arra, ami történni fog. Van-e hatalmam az életem alakulására csak azzal, hogy eldöntök valamit? Valóra válik-e csupán valami azért, mert nagyon akarom? És mik a korlátaim? Egy szerencsétlen hajvágás után, ami szörnyen sikerült és félve mész aludni mert attól félsz, másnap mindenki rajtad fog nevetni – nem fog visszanőni éjjel a hajad csak mert ezt akarod és nagyon erősen gondolsz rá… (hacsak nem születtél Harry Potternek – aki olvasta a könyvet, tudja, az első részben van egy hasonló említés..)
A fogfájás sem múlik el csak azért, mert próbálsz nem gondolni rá, vagy – mert nem akarod hogy fájjon (kipróbálva – bár lehet, hogy csak nem akartam eléggé)
Az akaratnak azért mégiscsak fontos szerepe van. Hogy mennyire, azt a következő kis történet is bemutatja nekünk.
Mauritio Estrelláról szól, aki dizájner, kreatív igazgató Shanghaiban.
… Hogy tehetett ilyet velem! Visszhangzott bennem a kérdés, újra és újra. 2011 volt, és a válásom utáni depresszió kellős közepén voltam. Szerencsére megtaláltam a kiutat.
Egy nap, amikor bementem a munkahelyemre, a gépem a következő üzenetet írta ki: Az ön jelszava lejárt, a jelszó megváltoztatásáért kattintson a jelszó megváltoztatása gombra. Elolvastam ezt az ostoba üzenetet, és vénember módjára szitkozódtam: lejárt az az átkozott jelszó!
A munkahelyemen 30 naponta kötelezően meg kell változtatnunk a jelszavunkat, ami ebben a bosszantó, az az, hogy legalább egy nagy betűt egy kis betűt kell használnunk, egy szimbólumot és egy számot, és ez az egész nem lehet kevesebb 8 karakternél, és nem használhatom az előző 3 hónap jelszavait.
Dühös voltam. Egy forró kedd reggel volt, 9:40-re értem be a munkahelyemre, a bicajos sisakom még mindig a fejemen volt, és elfelejtettem reggelizni… és rengeteg elintéznivalóm volt a 10.00 órás értekezletre, és a jelszóváltoztatást pont ezen a reggelen hatalmas időveszteségnek tekintettem.
Amint viszont, a beviteli mezőben villogó kurzor várta a válaszomat, eszembe jutott egy ötlet, amit a főnökömtől hallottam és elhatároztam, hogy a jelszavamat fogom felhasználni abban, hogy megváltozzon az életem.
Az nyilvánvaló volt, hogy nem tudtam megfelelően összpontosítani arra, hogy az életstílusom és hangulatom rendbejöjjön, bár elméletben tudtam, hogy mit kéne tennem. A jelszavam a következő lett: „Megbocsátani neki” (nőnek)
Ezt a kijelentést naponta többször be kellett gépelnem. Minden alkalommal, ha a gépem lezárt, minden alkalommal, amikor a képernyőkímélő az ő fényképével megjelenik. Minden alkalommal, amikor visszaértem az irodámba ebéd után, amit egyedül ettem meg.
Ez a jelszó pedig teljesen megváltoztatta a volt feleségemmel kapcsolatos gondolataimat. Az állandó emlékeztető, hogy meg kéne bocsátanom neki, segített abban, hogy elfogadjam azt, ami a házasságunkkal történt, és új utat mutatott – ki a depresszióból. A következő napokban a hangulatom drasztikus változáson ment át.
A második hét végén észrevettem, hogy a jelszó kezd veszíteni a hatásából, így módosítottam rajta: „Megbocsátok neki”. A gyógyító hatás szinte azonnal visszatért.
Egy hónappal később ismét jelszóváltás következett, én pedig a következő változásra gondoltam, amit az életemben véghez kellene vinnem. A jelszavam ez lett: „Abbahagyni a dohányzást – Örökre”.
Találd ki, mi történt másnap! Fájdalmas volt egy hónapon keresztül minden nap begépelni ezt a kijelentést, de ez segített elérnem az arra a hónapra kitűzött célomat.
A következő jelszavam ez volt: „Összespórolni egy thaiföldi utazásra”. Találd ki, hol voltam 3 hónap múlva? …
Folytatásul pedig még leír még néhány bevált jelszót :
„Naponta kétszer enni” (Nem sikerült, még mindig kövér vagyok)
„Elaludni éjfél előtt” (Siker)
„Elhívni őt randira” (Igen, újra szerelmes lettem)
„Nem inni 2 hónapig”(alkoholt) (Siker, jobban érzem magam)
„Szerezni egy macskát” (Siker, gyönyörű macskám van)
„Találkozni anyuval minden vasárnap” (Siker, minden héten beszélek anyukámmal)
És az utolsó: „Összespórolni gyűrűre” (Siker – igen, az életem ismét meg fog változni)
Forrás: goodnews
Ha pedig ilyen nagy változás múlhat egy-egy jelszón, már csak egy kérdés maradt: nem érnének-e meg kapcsolataink néhány ilyen, komolyan vett jelmondatot?
Ha például megfogadnánk, hogy egy adott hónapban nem hagyjuk, hogy a testvérünk felbosszantson, és nem fogunk veszekedni vele?
Vagy ha megfogadnád, hogy nem fogsz veszekedni anyukáddal, hanem inkább megpróbálod megérteni, hogy mitől ideges?
Vagy ha azt tűznéd ki célul, hogy amint hazamész suliból, megírod a házi feladatokat, és csak azután kapcsolod be a tévét?
Végül, nem érne-e meg ennyi fáradtságot az Isten – kapcsolatunk is? Egy kis odafigyelést? Egy komolyan vett célkitűzést? Vajon nem csak ennyi múlik-e, hogy jobban megértsük, megismerjük Őt?
A fenti tapasztalat szerint bizony nagyon sok múlhat azon, hogy vesszük-e a fáradtságot, hogy ilyen és ehhez hasonló jelszavakat tűzzünk ki magunk elé, és komolyan is vegyük őket!
