Október 22-e nem indult átlagosan az osztályunk számára. Bár a megszokott időben érkeztünk az iskola épületéhez, mégsem az osztálytermek felé vettük az irányt. Buszra szálltunk, majd Füleken felvettük a helyi gimnázium diákjait, és útnak indultunk Budapest felé. Az idő gyorsan repült, rengeteget beszélgettünk, zenét hallgattunk, de volt, aki már előre kipihente az előttünk álló nap fáradalmait.
11 óra előtt érkeztünk meg a fővárosba, ahol egyből kedves önkéntesek fogadtak minket, majd elvezettek a Boráros térre. Míg várakoztunk a többi csoportra, gyönyörködtünk a panorámában és barátkoztunk a pesti galambokkal. Nemsokára a hajóink is befutottak. Igyekeztünk minél jobb helyet találni a fedélzeten, így végül a tatban helyeztük magunkat kényelembe. A kétórás hajókázás során folytattuk a buszban abbahagyott beszélgetéseket. Végzős osztályként a közelgő szalagavatónkról sem feledkeztünk meg, tervezgettünk és egyeztettük az ötleteinket.
Bár nem először jártunk Budapesten, mégis lenyűgözött minket az elénk táruló látvány. A Duna nyugodt vizén előre haladva megcsodáltuk többek között a Budapesti Műszaki Egyetem impozáns épületét, a Parlamentet, a Budai Várnegyedet.
Délután kikötöttünk a Boráros térnél és az ebédszünetet követően átsétáltunk a Petőfi hídon a Műegyetem épületéhez. A gyülekező tömegben több ismerős arcra bukkantunk, hiszen nem mi voltunk az egyetlen felvidéki csoport. Nyugatiak és keletiek egyaránt üdvözöltek minket, hiszen a nyári táborok óta nem találkoztunk. A főépület aulájába belépve kíváncsian figyeltük az előkészületeket. Az emelten találtunk helyet magunknak, innen figyeltük az eseményeket. A Himnusz eléneklése után ünnepi beszédet mondott dr. Józsa János, BME rektor, dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke, volt műegyetemi diák és dr. Boross Péter, korábbi miniszterelnök is.
A megemlékezés végeztével kivonultunk az épület elé, az önkéntesektől kis zászlókat és fáklyákat kaptunk. A felvonulás elindult, mi pedig a tömegben haladva büszkén sétáltunk. Számomra nagyon felemelő érzés volt a menetelés égő fáklyával a kezemben, de mégis nehéz volt elhinni, hogy 62 évvel ezelőtt itt valóban egy forradalom volt készülőben.
Másfél óra múlva érkeztünk meg a Bem térre, ahol meghallgattuk dr. Gulyás Gergely, miniszterelnökséget vezető miniszter és Bence Norbert, kárpátaljai egyetemista ünnepi beszédét. Ezután a Beatrice került a középpontba, a hosszú nap után kitomboltuk magunkat az esti koncerten.
Fáradtan, de újabb csodás élményekkel gazdagodva értünk haza Rimaszombatba. Diáktársaim és osztályfőnökünk, Majercsík Mária, nevében köszönöm a Rákóczi Szövetségnek, hogy mi is részesei lehettünk az ’56-os hősök méltó megünneplésének.
Illés Bernadett Mária, VIII.O