…és mégis van. Gyanútlanul böngésztem az indexet, csak hogy képben legyek az aktuális idő- és tatárjárás állásával. Úgy tűnik kezdenek hatni a migránsok okozta migrén elleni fájdalomcsillapító óvintézkedések, de ami még ennél is fontosabb. Kihagyhatatlan ajánlatba ütköztem, amit most veletek is megosztok. Akinek van otthon kandallója, lehetőleg sosem használt, inkább csak a lakás hangulatát szabályozó fajta, az máris törje a malacperselyt. Találtam ugyanis hírt (?) egy fickóról, aki, kapaszkodjatok meg, kézműves tűzifát készít. Csiszolja, benézi a görbületét, mossa, fogkefével simítgatja, sőt körömvágó ollóval nyesegeti. Már a múlt héten is azt gondoltam, az emberi leleményesség elérte a csúcsát, amikor az Apple feltalálta a Pencilt (magyarosan ceruza), de ez köröket ver rá minden tekintetben. Még egy kamu vásárlót is kerítettek, csak hogy lássa a nép, milyen típusú embereknek szánják ezt a remek terméket, ami akkor (mű)gonddal készül, hogy tényleg a szavam elállt.

Pihenésképpen nézzétek meg a szóban forgó videót, mielőtt tovább lapoznátok:

Nagyapáink sírva dőlnének a kaszájukba, ha ezt látnák, jobb ha nem is mutatjátok meg nekik. Miért fáj ez nekem? Hiszen kandallóm sincs. Vagy talán azért is, mert száz éve mindenki kinevette volna az ilyet, ma meg még el is gondolkodnak rajta, hogy ebben tényleg van valami. Őrzi a hagyományokat, meg minden. Tény, hogy legalább szerszámot fog a kezébe, és nem a billentyűzetet csapkodja mérgében, mint én. Az is lehet, hogy ez tényleg egy paródia, de elgondolkodtató, hogy mit gondolunk a hagyományok őrzéséről. Azon is elgondolkodtam, hogy milyen lenne az egyház hasonlóan hagyományőrző változata. Képzeljétek csak el, hogy “hagyománőrzésből” vasárnap 21. századi ruha helyett magasszárú csizmában, kalapban, lóháton, vagy szekéren indulnátok a templomba, és mindenkinek azt mondanátok, hogy ez a hit helyes megélése, mert nagyapáink is így tették. Ahogy mindegy mi az, csak szerepeljen a nevében, hogy kézműves, úgy a hit mögött is mindegy, hogy mi van, csak nézzen ki úgy, mint régen? (Amikor még minden jobb volt, jegyzem meg.)

Nyilván ez messzire vissz, sőt már így messzire mentem, de valahol a hipszterkultúra, és a kemény férfiaskodás mögött inkább gúnyt látok, mint komolyságot, és az ősök tiszteletét. A favágás férfias munka (lehet, hiszen sosem próbáltam), de nem azért vágták ki régen a fákat, hogy aztán bohóckodjanak vele, meg “művészeti” alkotásként tekintsenek a hasábokra, hanem hogy fűtsenek vele.  Más dolog a szobrászat, viszont ez nem az (vagy ki tudja).

Nektek mi a véleményetek? Művészet a gondosan ápolgatott, és nyesegetett tűzifa készítése?

Akinek ez sem elég, nézze meg a kézműves vizet készítő csapat videóját is.