A Lakiteleki Népfőiskola, a lakiteleki Eötvös József Általános Iskola és a Keresztény Élet című hetilap szerkesztősége a 2015/2016-os tanévben is 
meghirdette szokásos történelmi vetélkedőjét, melybe mi is bekapcsolódtunk A Szent Korona őrei nevű csapatunkkal. A verseny két kategóriában zajlott, s a két kategória első négy helyezettje, valamint a legjobb határon túli csapat jutalomképpen részt vehetett a júliusban létrejött zarándokúton, melynek célja az első világháború egyik legvéresebb hadszínterének, az Isonzó vidékének megismerése volt. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke vezette a Lakitelekről induló zarándokcsoportot. A magyar katonák ottani életének megismerését és megértését a szegedi Meritum Egyesület elnöke, Murányi Gábor, és egyik tagja, Csáki Béla tette lehetővé. Megtudhattuk, hogy számos magyar és olasz civil szervezet dolgozik együtt az emlékművek létrehozásában és gondozásában.
Csapatommal július 6-án, Budapesten csatlakoztunk a csoporthoz. A szlovén határ átlépése után vezetőink máris elkezdték a kor és a magyar katonák életének bemutatását. Előrevetítették a három nap programját, amit igyekeztünk mindig időben betartani, mivel egyik helyszínről sem szerettünk volna lemaradni.
Első megállónk Caporetto (ma Kobarid) volt, ahol a világháborús múzeum megtekintése után tettünk egy sétát az égszínkék vizű Isonzó partján, majd eljutottunk az olasz osszáriumhoz is. A szállásunk elfoglalása után igyekeztünk minél jobban kipihenni magunkat, hiszen tudtuk, hogy másnap rengeteg látnivalónk lesz. Kobaridból indulva áthaladtunk az olasz határon, majd megérkeztünk a Szent Mihály-hegyre (Monte San Michele), ahol Mara Cernic, Gorizia provincia alelnöke várt minket. Elsétáltunk a hegyen található olasz-magyar emlékműhöz, ugyanis több nagyváradi, debreceni, budapesti és székesfehérvári ezred harcolt ezen a fennsíkon. Következő állomásunk San Martino del Carso volt, ahol helyi civilek mutatták be a világháborús múzeumot. Vezetőinkkel elsétáltunk az erdőbe, ahol többek között a császári és királyi szegedi 46. gyalogezred állomásának egykori helyszínét, valamint a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred emlékművét is megtekinthettük, s megkoszorúzhattuk. Délután Visintinibe utaztunk, ahol a Magyar Kápolnát látogattuk meg, amelyet még az itt állomásozó magyar katonák kezdtek el építeni. Az újabb koszorúzás után megmásztuk a Fajti Hrib nevű hegyet, s feljutottunk a cerjei kilátóhoz. A lélegzetelállító panoráma mellett beláthattuk egész Doberdót. Mivel jól álltunk az idővel, a vezetőink meglepetés gyanánt elvittek minket az Adriai-tenger partjára, ahol rövid pihenőt tarthatott a csoport. A feltöltődés után ellátogattunk Foglianoba, ahol először a százezres olasz temető, majd az osztrák-magyar sírhelyek bejárásával zártuk a napot. A vacsorát egy helyi magyar hölgy olasz éttermében költhettük el, szálláshelyünk ismét Kobaridban volt. A harmadik egyben utolsó napon a Kolovrat-hegyet másztuk meg, ahol a világháború alatt rengeteg katona állomásozott. Hazafelé tartva megálltunk Tolminban, ahol a helyi múzeumban megtekinthettünk számos világháborús fegyvert, ezzel lezárva a zarándoklatot.
Zarándoktársaim nevében mondhatom, hogy ez alatt a három nap alatt rengeteget tanulhattam magáról az első világháborúról, de a legfontosabb, hogy a magyar hősök akkori életéről és megpróbáltatásairól is. Csapattársaim, Bálint Krisztina és Nagy Veronika, valamint felkészítő tanárunk, Majercsík Mária nevében köszönöm a lehetőséget Lezsák Sándornak, hogy legjobb határon túli csapatként részt vehettünk ebben a zarándoklatban.
Illés Bernadett Mária, Tompa Mihály Református Gimnázium, Rimaszombat
