Klasszikus tréfa, hogy feltesszük valakinek a kérdést: mi a nehezebb? Egy kiló vas, vagy egy kiló lúdtoll? Hacsak nincs az illető agykapacitásának 95%-a lefoglalva valamilyen más tevékenységgel, akkor a válasz természetesen a vas, hiszen a fizika szabályai, meg minden. Egyébként a lúdtoll, mert a tetteink súlya is ránk nehezedik, amiatt amit azokkal a szerencsétlen állatokkal tettünk.
A mai napot is áthatotta ez a kérdés, még ha nem is hangzott el ilyen formában. Van úgy, hogy valami könnyebb, mint amilyennek látszik? Általában fordítva szokott lenni, főleg ha zongorákról, dolgozatokról, vagy horgolásról van szó. Utóbbit többen is megtapasztalták, beleértve azokat is, akik úgy jöttek a táborba, hogy majd másokat tanítanak görnyedt háttal, hunyorogva ülni órákon át. Egyébként ha őket kérdezik, akkor: 12… 13… 14… mit is kérdeztél? Ja, a vas.
Aztán feltettük a kérdést métánál is, és az sem könnyebb, mint amilyennek látszik. A Krónikás csapata ebben a megmérettetésben a megtisztelő második helyet érte el Csízi tanárúr csapatával szemben, ezzel bizonyítva, hogy mindketten a helyükön vannak, tanárúr a sportpályán, a Krónikásnak meg a billentyűzet csapkodás áll jobban, nem a teniszlabdák.
Ha már a szabadban járunk, azt is elárulhatom, hogy a túra sem volt könnyebb, mint amilyennek látszott, pedig több irányba is próbálkoztunk mielőtt visszafordultunk, anélkül, hogy a célt akár csak megpillantottuk volna. (Ebben egy kicsit felülmúlt bennünket Mózes és csapata, de nekünk legalább nem tartott 40 évig.) Mindenesetre senki sem panaszkodott, sőt az életre szóló tapasztalatok mellett koldusbolhák garmadával is gazdagabbak lettünk.
Egyébként tudják, mi az, ami könnyebb, mint amilyennek látszik? Az első ami eszembe jutott, a majonéz készítés volt. Tartottam is egy kis közvélemény kutatást, és kiderült, hogy csak fogjuk a tojást, azt „szétnyomogjuk” az olajban, és ennyi az egész. Kész a varázslat. (Tudom, emulzió, de én csak krónikás vagyok) Varázslatnak nem sok helye van a táborban, csodálatos gyógyulásról viszont esett szó.
Naámán történetével indítottuk a napot, akiről megtudtuk, hogy leprában szenvedett, és amikor megtudta, hogy a gyógyuláshoz hétszer kell megfürödnie a Jordánban, azt gondolta, hogy ennyire egyszerű nem lehet. Szívesebben bolyongott volna egy sötét erdőben gyógynövényeket keresve a telihold fényénél, vagy próbált volna mintát szerezni egy aktív vulkánból, amit sárkányok őriznek, de ez egyszerűen túl egyszerű volt.
Mi is így vagyunk néha. Egyelőre még ez a táborozás dolog is könnyebb, mint amilyennek látszott, némelyik gyerek is könnyebb, mint amilyennek látszik, sőt a vacsora is könnyedebb volt, mint amilyennek gondoltuk, főleg hogy utána mentünk métázni.
Most, hogy elült az ének, kiértékelődtek a kiértékelnivalók, zuhanyoznak a büdösek, pihennek a fáradtak, idilli az est. Reméljük nem lesz nehezebb, mint amilyenek most tűnik.
Kedves olvasó! Ha a nap értékeléséért kattintott, és rágta magát végig ezen a kisregényen, az előző bekezdés volt az. Ha képekért jött, azt a gimi Facebook oldalán talál, sajnos különböző technikai okok miatt a kép feltöltés egy olyan dolog ami még annál is nehezebb, mint amilyennek látszik.
Üdvözlettel
a Krónikás
Címkék:krónikás, nemecká, tábor, tábor 2017, tmrg
