Új nap virrad. Táborunk témáját tekintve ez felettébb aggasztó. Galaktózérzékeny Krónikásunk így is csak kapkodja fejét jobbról balra, ahogy időutazóként párhuzamosan haladunk a holdraszállás, a Naprendszer története és az emberiség (ki)alakulása között. A Krónikás legnagyobb megkönnyebbülésére a második nap témája elég otthonosra sikerült, ugyanis kedvenc bolygója, a Föld volt a középpontban. Sokáig Naprendszerünk középpontjában is, mostanára már érdeklődésünk középpontját adja a kék bolygó, ahol ha körültekintünk, két érdekes jellemzőt tudnánk felsorolni. Az egyik, hogy zöld, a másik, hogy ez a Krónikás kedvenc bolygója. Nem csak az egyetlen bolygó, amin fotel van, de még a krumpli termesztésben is galaxiselső helyen áll már évszázadok óta. Ami nem egy utolsó szempont.
De hogy juthat el az ember a krumplitól a Holdig? A válasz attól függ, kit kérdezünk. James Irwin szerint csak tíz nap van a kettő felszíne között, sőt ha viszünk magunkkal, akkor még annyi sem. Irwin úr beszámolója alapján a Hold egyébként nagyméretű megműveletlen területtel rendelkezik, és a felszínre érve a Genezis első sorainak elszavalása után a holdjáró eke moduljával próba szántást végeztek fajunk mindenre elszánt képviselői, az emberiség nevében. Anyabolygójukra való visszatérésük előtt a 0000001-es számú barázda mellett emlékplakettet hagytak hátra a következő felirattal: Kedves Hold (és egyéb) lakók! Ez az ültetvény az emberiség békés megérkezésére emlékeztetőül létesült. Következő bevetésünk alkalmával serpenyőt és étolajat is hozunk, addig kérjük a szárak mentén négy hüvelyk magasságig feltölteni (holdi mértékegységekre való átváltás szándékával keresse fel nagykövetségünket a hátrahagyot leszálló egység maradványaitól kelet felé haladva másfél tengeri mérföldre található állomásunkon (a kelet, tenger, és mérföld szavak magyarázata ugyanitt található) Thx. Irw és csapata.
A sok elbeszélést hallgatva, a táborlakókban is felébredt a vándorlási kedv, így a délután jó részét ide-oda szaladgálva töltötték, idei első nagyjátékunk állomásai között. A huzamosabb ideig elméleti képzésben sanyargatott fiatalok maguk is a tettek mezejére szerettek volna lépni, így a Mihaly-1 program keretén belül felvételi vizsgát tettek észből, erőből, és ügyességből. Az egyes állomások kalandjai ezúttal hangban követhetőek végig:
Rövid összefoglaló:
1. minden gyerek megvan, egészben
2. az étel becsületes mennyiségű, ízű és változatosságú
3. nem lőttünk ki senkit az űrbe. Még.
4. a helyi nénivel jól kijövünk
Ha már repkedésről szólt a napunk, este még röpködnek a Misik, ha nem is űrhajó, hanem valuta formában, és ha a Krónikás (aki egyben a Fotógráfus is) elszakad a billentyűzetétől, akkor idén a Misi boltról is lesz kép. Holnap.
Szeretettel,
a Krónikás
Címkék:hámor, kokava, krónikás, podcast, tábor 2019