Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 1Kor 1,18
Ismerjük a jelenséget, hogy mennyi minden relatív, és mennyi rengeteg dolog megítélése csupán nézőpont kérdése. Hogy mi a győzelem vagy vereség, az attól függ, hogy kinek az oldaláról, kinek a nézőpontjából látjuk a dolgot. Első ránézésre nagyon egyszerűnek tűnik, ha csak a sport világában mint kézenfekvő témában maradunk. Hiszen, a győztes a győzelmet, a vesztes a vereséget látja. Nem tudhatjuk, hogy a győztes nem tekinti-e kudarcnak, hogy – ha győzött is, nem sikerült új világcsúcsot állítani, és a vesztes titkon nem örül-e, nem elégedett-e, mert újra leküzdötte magát és nem hátrált meg. Még ha a győzelem nem is az övé lett.
Az életünknek sokféle területén jelen van ez: Mindenki a saját szempontjából, nézőpontjából látja az élete történéseit, ezért ahányan vagyunk, annyiféleképpen érzékeljük azt, ami történik.
Kezdve ott, hogy ezt az áhítatot is, ahányan vagytok, annyi széken ülve, annyi nézőpontból látjátok, nem beszélve rólam, aki mindenki másétól eltérő szemszögből látlak benneteket.
De másképp látja ugyanazt a szituációt a csúfolódó és az, akit éppen csúfolnak. Egyik ezen, másik a másik oldalon. Egyik biztonságban, a másik kiszolgáltatva, pedig az ilyesmi egyik félnek sem jó, de ez csak hosszú távon, jóval később derül ki.
Másképp látja a helyzetet az, akit elhagytak és az, aki elhagyta a másikat, pedig oda-vissza fájdalmas.
Másképp látja az életet az, akinek hatalom van a kezében, és másképpen az, akit valamilyen körülmények korlátoznak és nem teheti meg azt, amit szeretne – mondjuk mert nincs rá pénze, vagy nincsenek befolyásos barátai.
Másképp látja a jövővel kapcsolatok kilátásait az, aki nyugodt családban nevelkedik, és másképp az, aki otthon nem tud nyugalmat találni.
100 és 100 dolog van, amit millióféleképpen látunk. A dolog persze itt nincs elveszve, hiszen, minden rossz helyzetből lehet előnyt kovácsolni, és néha a győzelmi helyzeteket is teherként éli meg az ember… Emellett vannak persze olyan események, amik mindenkinek ugyanolyan nehezek, szomorúak, rosszak, akárki szemszögéből is látjuk. Betegségek, mindenféle veszteségek, stb.
De van még valami, amit nem mindegy, hogy milyen szemszögből látunk, ez pedig Isten, és az Ő igéje. Pál apostol azt írja, hogy a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.
Valakinek bolondság, valakinek maga az élet. Valakinek nevetséges és bizonytalan, másoknak meg a legbiztosabb kapaszkodó az életükben Isten és az Ő szava. Bebizonyíthatatlan a földön, de eltántoríthatatlan bizonyosság a szívben.
Csupán az a nagy különbség egyik és másik között, hogy az egyik kívülállóként méregetve, bizalmatlanul hallgatja, a másik pedig Isten megváltottjaként, Istennel megbékélve, hittel fogadja az igét. Ez a nézőpontbeli különbség pedig lényegesen fontos a végkimenetelben.
A hétköznapi életben a különböző nézőpontok miatti félreértések tompíthatók, korlátozhatók azzal, ha néha megpróbáljuk az élet eseményeit a másik ember szemszögéből is megvizsgálni. Ha néha megpróbálunk belegondolni a másik ember helyzetébe, – vagyis, nézőpontjába, akkor könnyebben meg fogjuk érteni, hogy mit miért pont úgy csinál, ahogyan, és miért olyan, amilyen. Sőt, talán jobban meg is fogjuk szeretni ez által azt, akivel kapcsolatban megpróbálkozunk ezzel.
…és talán Istent is könnyebben megértenénk, ha igyekeznénk az Ő igéjét mindig többször és többször nem kívülállóként, hanem a szívünkbe befogadva, hittel hallgatni. Más nézőpontból figyelni. A közelébe kerülni és úgy hallgatni. Nem távolról méregetni, itt-ott pár szót elcsípni. Mert a nézőpontokon valóban nagyon sok múlik. … kivéve persze azokat a dolgokat, amik mindenkinek jók vagy mindenki számára rosszak. Az örök élet és az örök kárhozat is egy ilyen dolog. Igyekezzünk hát inkább az üdvözültek seregéhez tartozni!
