Negyedik napja ázunk, kisebb-nagyobb megszakításokkal, és ahogy a hivatalos szervek közleményében mondanák, katasztrófavédelmi óvintézkedéseket kellett foganatosítanunk. A valóságban ez nagyjából azt jelenti, hogy kinyitottuk a Bibliát és kerestünk benne némi jótanácsot elállni nem akaró eső esetére. A választás természetesen Noé történetére esett. Ószövetségi meteorológiai szakértőnk szerint Isten többet nem pusztítja el a földet özönvíz által. Nagy kő esett le a szívünkről, és sokkal vidámabban láttunk énekléshez a tanítás után, és lám, az ígéret továbbra is érvényesnek bizonyult, ugyanis egy fél órára kisütött a nap. Ezt Dániában már nyárnak neveznék, mi beértük annyival, hogy a mai fő attrakció helyszínére szárazon érkezhettünk meg.

Az előrehozott ebédet gyakorlati képzés követte. Hat fős csapatok, egymással, saját magukkal, és az elemekkel harcolva próbálták legyűrni a Garam egy szakaszát, gumicsónakokkal és evezőkkel felvértezve. Kezdeti szárnycsapásaik ugyan helyenként kudarcba fulladtak, de gyerek a vízbe, egy sem. A vezetők számára már ez is sikerként könyvelhető el, a csónakázás végén pedig a száraz ruha, és a forró gulyás már csak hab a tortán.

Fényképek ma korlátozott számban készültek a fényképezőgépeket ért viszontagságok miatt. A csónakázás alatt ugyanis két dolog merült összesen, egy fényképezőgép a Garam mélyére, a miénket pedig az akkumulátorai hagyták cserben. Mire a csoportképet készítettük volna, az elemek már nem dúskáltak Coulombban, különben azt is csatolnánk.

Az eső pedig esik tovább.

Felvirradt áldott szép napunk, ma teljes szívvel vígadunk. Annak ellenére, hogy egész éjjel esett, reggel jól esett egy kis torna, mert azt a svédasztal követte, amit nem nekünk kellett összeszerelnünk. Jól indult tehát a nap, hat nyolcados ritmusban, énekkel, majd igei tanítással. Mai témánk Mefibóset története volt, ami a krónikást arra ihlette, hogy napközben a sántaságára utaló szóvicceket csempésszen minden beszélgetésbe, végül új deákot kellett keresnünk Bill helyett.

Az előadást követően a futásé volt a főszerep, de ekkor már lógott az eső lába. Nem is tébláboltunk tovább a szabadban, hiszen várt bennünket a finom ebéd, amit megint csak torna követett. Ezúttal az agytekervényeket dolgoztattuk meg néhány Rubik kocka segítségével. Akinél elszakadt a cérna, az csomózhatta is a kézműves tevékenységek során.

Örömmel jelentjük, hogy megnyitotta kapuit a tábori butik, ahol a táborlakók jól megérdemelt Misijeiket költhetik el (ez a tábori valuta). Mint a falusi boltok áltaLÁBan, a tábori butik is előre meghatározhatatlan nyitvatartással működik, ma 27 percig volt nyitva, ezt ellensúlyozza a kínálat. Csokitól radírgumiig, ugrálókötéltől fogkeféig minden kapható, amit csak el tudnak képzelni. Sőt még az is, amit úgy sem tudtunk elképzelni, hogy ott volt előttünk.

A délutáni nagyjáték során a táborozók kipróbálhatták, milyen különböző megkötésekkel élni. Egyesek számára szószerint megkötöttség volt, másoknak bekötöttség. Volt ,aki vakon botorkált, volt akit halottként vittek, amíg az adott ponton fel nem támadt. Volt aki nem szólalhatott meg a játék ideje alatt, volt aki féllábon sántikált, de a jó hír, hogy senki sem maradt ezekben az állapotokban, sőt minimális lábadozási idővel felgyógyultak.

Hamarosan a labilis idegzetű krónikás is nyugovóra tér, térjenek önök is, de előtte tekintsék meg a mai képeket.