2015. március 2-6.

Hétfő – Megnyitó

„Maratoni olvasás“ – Minden reggel áhítaton kisorsolunk két osztályt, amelyik aznap az órák elején 5 percen keresztül olvas egy tetszőlegesen választott könyvből. Pénteken összeszámoljuk, hogy hány sort olvastunk el összesen a hét folyamán.

             Könyvbemutató a díszteremben – Irodalmi Nobel-díjasok regényei

Kedd     –  Majdnem lovestory – beszélgetés Bálint Barbarával regényéről (beszélgetést vezeti Végh Barbara) – 3. óra

Szerda   – Könyv vagy film? – beszélgetés Szászi Zoltán íróval (II.O) – 6-7. óra

Csütörtök – Andersen meséi nyomában – könyvtárlátogatás – (I.O) – 5-6. óra

Péntek     – Mit olvasnak a mai fiatalok?
                  – Robert Charles Wilson:  Bázis – A Blind Lake-rejtély – (V.O/1., VII.O/3., VIII.O/4.) – 6. óra

Osztálytársam, Bálint Barbi oktávós diák regényével első helyezett lett egy irodalmi pályázaton. Mikor fülembe jutott ez a fantasztikus hír, kérdések százai merültek fel bennem, ugyanis még sosem találkoztam korombeli hús-vér irodalmi alkotóval, és most hirtelen itt ül egy az én osztályomban!
Iskolánk honlapján olvasható ez a vele készített rövid interjú.

Tudomásomra jutott, milyen szép eredményt értél el a minap. Mindjárt az elején szeretnék Neked ehhez gratulálni, hiszen első helyen végeztél egy regénypályázaton saját regényeddel. Elmesélnéd nekünk, hogy konkrétan milyen pályázatról is van szó?

– Köszönöm szépen. A pályázatot a Cséfalvay Alapítvány hirdette meg, amely Dunaszerdahelyen székel. Ott volt egyébként a díjkiosztó is. Ez az alapítvány minden évben több kategóriában – irodalom, sport, zene, képzőművészet – hirdet pályázatot, mellyel a a szlovákiai magyar diákokat kívánja támogatni.

 Mi motivált, hogy jelentkezz?

– Elsősorban az, hogy megoszthassam a gondolataimat, véleményemet hozzáértő emberekkel. Hisz ez nem olyan, mintha egy barát olvasná e laz írásomat. A zsűri építő kritikái segítenek a fejlődésben.

Térjünk ki kicsit a regényedre! Bemutatnád nekünk röviden? Miről szól? Milyen terjedelmű?

– Igen, szívesen bemutatom. A címe Egy majdnem lovestory,  és 116 oldalból áll. Nos, ami a témáját illeti, ez a téma manapság felkapott, bevallom, tőlem sem idegen teljes mértékben. Egy fiktív történetről van szó, a főhős, Aaron Parker egy számára idegen világban él. Legszívesebben ott hagyna csapot-papot, ám egy napon a Sötétség Világának vezetője arra kéri, gyilkoljon meg egy embert, aki az ő fajtájára vadászik. A fiú élete fenekestül felfordul, fokozatosan megismeri az élet valós arcát, a felmerülő problémáit egyedül szándékozik legyűrni, amit az általa megölt nő lányával való, fordulatokkal teli találkozás, és a tragikus múltjának megismerése sem könnyít meg.
Ami a szokatlan címet illeti, annyit mondanék, ez tényleg nem egy lovestory, nem a szokásos szerelmi történet található meg benne, a főhős inkább tárgyilagosan kezeli a helyzeteket – tehát antiromantikus, nem kell félni, ebben nincs sok „nyálas“ rész, és természetesen a humor is megmutatkozik benne.

Mi inspirált a történet kitalálásában? Van a törtánetnek valóságalapja?

– Hogy őszinte legyek, nincs konkrét dolog, ami inspirált volna. Nekem az írás inkább egyfajta megkönnyebbülést jelent, amikor kiírhatom magamból az érzéseket. Olyan, mint egy terápia – magamnak, magamtól. Valóságalapjának a benne levő emberi érzéseket, gondolkodásmódot tekinteném, amiket tapasztaltam vagy másoktól hallottam.

Megkérdezhetem, hogy mennyi idő alatt írtad meg a regényt?

– A teljes mű egy év alatt készült el. Fél év volt maga a történet kitalálása és befejezése, fél év pedig a begépelése, amit még egyszer alaposan átnéztem.

Ez az első regényed, vagy próbálkoztál már előtte is az írással?
– Igen, tavaly készült el egy másik regény is, az Álomkép, de az csak amolyan kezdetleges próbaszerűség volt.

Köszönöm szépen a válaszaidat! Még egyszer gratulálok, s a továbbiakban is kívánok nagyon sok sikert, és további sok-sok regényt!
Ruszó Ivett, oktávo

részlet
Érzem a levegőben egyre gyülemlő, szinte már tapintható feszültséget, ami úgy nehezedik a vállamra, mintha sorban raknának rá nehezebbnél nehezebb lisztes zsákokat. Derek ekkor megmozdul, és olyan pozícióba áll be, mintha épp készülné megmutatni a mai reggelijét: két kezét a szekrény falainak támasztja, s fejét alábbhajtja. Derek, légy erős, nehogy hagyd kicsusszanni! Tudom, pontosan tudom, mi fog történni, s ebben Derek reakciója csak mégjobban megerősített. Hangtalanul mozogva húzom magamhoz Blake-t, miközben jobb tenyeremet óvatosan a szájára tapasztom. – Figyelj- suttogom úgy, hogy én magam is alig hallom. A hangom elcsuklik arra gondolva, mi lesz, ha észrevesznek. Nem. Most jobban félek, mint az átváltozásomkor.- Meg fogja ölni a farkast, és ezt te is jól tudod. Ki kell bírnod! Mozog, tehát hallotta, mit mondtam. Már csak abban kell reménykednem, hogy akkor is mozdulatlan marad, ha a farkas tulajdon feje a lábai elé gurul és gúnyolódva kiröhögi. A Szárnysegéd halk zokogása hívja fel a figyelmem. S már hallom is: csonttörés.

            150 évvel ezelőtt a világ könnyes búcsút vett Madách Imrétől, az egyik legjelentősebb magyar drámaírótól. 19 évvel később bemutatták a világviszonylatban is kimagasló darabját, Az ember tragédiáját. Erre emlékezvén ünnepeljük a magyar dráma napját szept. 21-én.

            Idén iskolánk úgy döntött, két színházból is hív vendéget. Így- egy szófogadatlan drámaíró miatt csúszással ugyan, de október elsején megérkezett a Szlovák Nemszeti Színház igazgatója, Kováč Péter, valamint a kassai Thália Színhaz dramaturgja és rendezője, Forgács Miklós.

            Ők meséltek nekünk a drámáról, kialakulásáról, az európai és a magyar dráma és színházkultúra fejlődéséről,  a két színházról, a dramaturgok munkájáról. Megtudhattuk továbbá, hogy milyen fontos egy országban a drámaírók és a színház összhangja, hogy milyen probléma, ha az irodalom sokkal fejletteb, és így túl „nagy falat” egy-egy kortárs mű a színházaknak. Meséltek nekünk kicsit magukról, a feladataikról. És természetesen Madáchról, műveiről, Az ember tragédiájáról. Valamint megosztották velünk azt is a beszélgetés végén, hogy normális, ha elfáradtunk, hiszen bebizonyították, hogy ha nem történik 6-8 percenkét fordulat a cselekményben, akkor a nézők unalmasnak tartják a darabot vagy filmet!

            Segítőtársuk és beszélgetőpartnerük az én családomból való Hizsnyan Géza volt, aki nagy szerepet vállalt a szervezésben is.

            Összeségében szerintem az együtt töltött másfél óra egy érdekes „rendhagyó irodalomóra” volt, ahol egy kicsit bepillanthattunk a színház világába. Remélem, jövőre is hasonóan emlékezünk meg a magyar dráma napjáról.

Hizsnyan Júlia, VII.O

Irodalom – ez a szó manapság nem túl divatos, és sajnos egyre inkább háttérbe szorul a facebook és a televízió mellett. Szerencsére nem mindenütt van ez így, és vannak segítőkész emberek, akik szívesen és önzetlenül segítik iskolánkat abban a nehéz feladatban, hogy diákjaink közelebb kerüljenek a kortárs irodalomhoz is. 2014. április 30-án nemcsak a mai irodalom került karnyújtásnyira, hanem a színház is.

Ezen a rendhagyó „irodalmi napon” a Tompa Mihály Református Gimnáziumba látogatott Tóth László, hogy egy író-olvasó találkozó keretén belül az alsó évfolyamok diákjait biztassa írásra, olvasásra. Neves költőnk mesélt életéről, munkásságáról is.

A találkozó után Morcsányi Géza, a Magvető Könyvkiadó igazgatója ismertette diákjainkkal  a könyvkiadás rejtelmeit. Bepillantást nyerhettünk egy könyvkiadó igazgatójának munkájába, életmódjába. Az általuk megjelentetett művekből Balogh Judit színésznő olvasott fel szemelvényeket.

Ezalatt a felső évfolyamok tanulói Radnóti Zsuzsával találkoztak. A beszélgetést Hizsnyan Géza doktor úr irányította, aki  nélkül ez a rendhagyó irodalmi nap nem jöhetett volna létre. Örkény István özvegye, hagyatékának kezelője a beszélgetés elején Örkény stílusáról, a groteszk fogalmáról és Örkény műveiről beszélt a diákoknak, amelyet Balogh Judit felolvasása tarkított.  Vendégünk örömmel mesélt egy érdekes cikkről, amely szerint Örkény él és facebookozik. Így tudósított egy erdélyi lap olvasóinak arról, hogy az írónak több ezer fiatal rajongója van, hiszen egypercesei a fiatalok körében is nagyon kedveltek, számos képregény, film és jelenet forrásául szolgálnak.

Radnóti Zsuzsa a Vígszínház vezető dramaturgjaként dolgozott éveken keresztül, s a kíváncsi fiataloknak szívesen mesélt a színházi életről, a dramaturg munkájáról, aki nem más, mint egy „külső szem”, végezetül pedig a lelkes diákokat saját művek írására buzdította.

Erre a napra Simon Márton költőt is meghívtuk iskolánkba, aki sajnos nem tudott eljönni, de olvastunk tőle, információkat gyűjtöttünk róla és a slam költészetről is. Reméljük, ez a találkozó a jövőben még megvalósul majd.

Hálásan köszönjük Radnóti Zsuzsának, Morcsányi Gézának, Balogh Juditnak és Tóth Lászlónak, hogy elfogadták meghívásunkat és mindannyiunknak felejthetetlen pillanatokat szereztek. Hálával tartozunk Hizsnyan Géza doktor úrnak és lányának, Hizsnyan Júliának, akiknek köszönhetően ilyen drága vendégeket fogadhattunk intézményünkben.

Bízunk benne, hogy a jövőben is sok szép irodalom és színházközeli élményben lesz részünk iskolánk ódon falai között.

Góbis Réka (I. O) – II. kategória – vers – aranysávos minősítés – 1. helyezés
Ádám Sándor (VII.O) – IV. kategória – vers – aranysávos minősítés – 1. helyezés
Kovács Vivien (I. O) – II. kategória – vers – aranysávos minősítés – 3. helyezés
Tompa Virágai – Énekelt Versek kategória – aranysávos minősítés – 2. helyezés
Czakó Gabriella (VI.O) – IV. kategória – próza – bronzsávos minősítés

Mindenkinek szívből gratulálunk, az országos döntőre tovább jutóknak pedig sok sikert kívánunk!

„Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen.”

2014. március 12-én a budapesti Vörösmarty Mihály Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium „Hazafias költészet a magyar irodalomban”témában szavalóversenyt rendezett. A Vörösmarty Szavalóversenyen iskolánkat Góbis Réka (I.O) képviselte, aki 2. helyen végzett, emellett megnyerte a Magyarság Házának különdíját, a Kárpát-medencei versmondó verseny különdíját, illetve az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének különdíját is.

A szép eredményhez szívből gratulálunk!

Aranysávos minősítést kapott
Góbis Réka (I.O) – II. kategória – vers
Kovács Vivien (I.O) – II kategória – vers
Czakó Gabriella (VI.O) – IV. kategória – próza
Ádám Sándor (VII.O) – IV. kategória – vers

Ezüstsávos minősítést kapott
Czeglédy Botond (I.O) – II kategória – próza
Hizsnyan Júlia (VI.O) – IV. kategória – próza
Vincze Réka (VI. O) – IV. kategória – próza
Bede Krisztina (3.) – IV. kategória – vers
Lichtmannegger Lívia (VII.O)

Bronzsávos minősítést kapott
Šimoňák Liliana (III. O) – III. kategória – próza

Minden versenyzőnek szívből gratulálunk!