Veszteségeink? Pár fog, néhány fül, több alig.

Tegnap erre a mondatra léptem be a közösségi terembe, és a látvány ami fogadott, finoman szólva is szürreális volt.

A sejtelmes félhomályban ugyanis a táborozók egy része a Rómeó és Júlia színdarabot nézte a kivetítőn, tágra nyílt szemekkel. Csendben. Innen származott a fenti mondat.

A repülősó, és a krónikás helyreállítása után pedig további meglepetések következtek. Az esti napzáró kiértékelésen kiosztásra kerültek a kiérdemelt Misik. A Misi a tábori valuta, amely jócselekedetekkel érdemelhető ki, és utána a tábori boltban váltható különböző hasznos cikkekre.

A tábori boltnak szükséges egy külön bekezdést szentelni, mert egy fénykép kevés lenne arra, hogy megfelelően jellemezze ezt az intézményt. Aki temérdek jótettével, ügyességével, vagy éppen erejével elégséges Misit szerzett a nap folyamán, itt beszerezheti mindazt, amit otthon felejtett. Kapható fogkefe, fogkrém, papírzsepkendő (sic!), de igény esetén szerintem még strandpapucs is akad valahol. Ki tudja, mivel a bolt kínálata napról napra változik, senki sem tudja előre, hogy mi várja őt aznap, így érdemes naponta benézni, és reménykedni, hogy még holnap is kapható lesz a kinézett áru, ha nincs elég Misink. De nem csak a higiéniára gondolunk ám! Van itt édesség is, hogy legyen mire használni az előző nap vásárolt fogkrémet. Vannak egészséges ételeink (pástétom, kenyér, alma). Ezek meglepően jól szerepeltek, különösen az alma. Aki már érzi a torkában a tanévnyitó közelségét, beszerezhet cuki állatos radírokat (ez idézet volt), színes ceruzákat, és színesceruzákat, meg még ki tudja mi mindent. Tehát ez lenne a tábori bolt.

De hol és mivel szerezték a táborlakók a Misit? Például a napi kérdőív kitöltésével, amit meglepően nagy arányban hibátlanul töltöttek ki még a hangoskodó egyének is. Aztán a tábori olimpián, ahol próbára tettünk mindenkit, és mindent. Futás, célbadobás, csapatmunka, stratégia, és még sok minden más. De hogy a kevésbé sportosak is labdába rúghassanak, az olimpia záró száma versírás volt, a beérkezett pályaművek a cikk végén olvashatóak.

Amíg az olimpiai bizottság az aranyérmeket fényesítette, addig a gyerekeket elküldtük Pokémonokat keresni a tábor legkülönbözőbb zugaiba. Erről tudni kell, hogy a táborban a mobiltelefonok használata korlátozva van, aminek több előnye is van. Valahogy hamarabb térnek nyugovóra a népek. Ha egy helyen vannak, akkor a mellettük ülővel, vagy rosszabb esetben a terem túlsó részében lévőkkel csetelnek. Szóban. (A krónikás persze csak azért örül az egésznek, mert így a legolvasottabb hírforrássá vált, még ha lobbi tevékenységgel is, de őt ez nem zavarja). A Pokémon keresés is hasonló humor mentén zajlott, ugyanis kis nyomtatott cédulákról van szó, amelyeket a fondormányos tanári gárda rejtett el a legképtelenebb zugokba (természetesen a biztonsági előírásokat betartva), és aki a legtöbbet összegyűjtötte, nos az gyűjtötte a legtöbbet. Jó játék, lehet hogy otthon is be kéne vezetni.

Ebéd után továbbra is a mozgásé a főszerep, egész pontosan az Új Gömör Néptáncegyüttesé, akik maratoni kiképzésük során minden arra vágyót amatőr néptáncossá tettek a délután folyamán.

A tábor még nem ért véget, ahogy az ehhez hasonló beszámolók sora sem, holnap is mindenkit várunk vissza.

Az eddigi beszámolók egy helyen itt találhatóak.

A versek, tábori költőink, kobzosaink, bárdjaink, és Dolák-Saly Róbertjeink tollából, változtatások nélkül: (a versekről tudni kell, hogy előre megadott szavaknak kellett benne szerepelniük, de nem ettől lettek furcsák. Mármint érdekesek. Művésziek.)

A Szuperhősok csapat verse:

Levi a szakácstalan

A mi Levink fejvadász,

nem hiába nem szakács.

Amikor a bicskaszaltót levágja,

pont úgy gördül, mint egy saláta.

Kecskebéka a kedvenc állata,

gyakran azt is vacsorázza.

A hasát nagyon szereti,

még a lekváros gombapörköltöt is megeszi!

Egy másik csapat verse, név nélkül:

Sportolimpia után verset írni nehéz,

De majd egy kis lekváros gombapörkölt segít.

Sok sport volt ezen a rögtönzött olimpián.

5 tanár meg 36 szamár

Bicskaszaltóval ugrottunk fejest a néptáncba

hisz Csízi tanárnak nagyok az elvárásai

Sok minden van a táborban csak fejvadász az nincsen

Fejes salátával etetünk kecskét, hátha szárnyra kap

rím ide már nem jut kiapadt az ihlet.

Tábori versike

A sápadt holdfényben hallatszott a salátaevő kecskebéka kuruttyolása

Ekkor megjelent a fejvadász kinek hangos volt az ásítása

Volt neki egy furcsa álma

ahogyan a bicskaszaltót csinálja

Ezután lekváros gombapörkölt volt a reggelije

és itt van a történetünk vége

És a negyedik vers, szintén cím nélkül:

A saláta látta,

amint a fejvadász fejet vadász

így kecskét-békát összebeszélt

a kecskebéka,

látta ezt a lekváros gombapörkölt

miközben bicskaszaltót pörkölt.

Összefogták tehát, fogva a legendát,

s elmentek a várba,

a vármegye házba.

Önnek melyik a kedvence? Írja meg kommentbe!

A koffeinnel dúsított turbó krónikás visszatér!
Előző napi beszámolónk óta, (amely ide kattintva megtekinthető), számos dolog történt táborunkban. Bemutatkozott a tábori zenekar, kiderült a téma, beindultak a szakkörök, dráma, kacagás, és még sok minden más, de kezdjük az elején.
Mikos Annamária lelkésznő felfedte a titkot, ami a tábor témáját illeti, így megtudhattuk, hogy az általunk (királyi többes) annyira áhított regenerációról lesz szó a héten. (Végre egy generáció, amit mindenki szeret.)
Nehémiás történetén keresztül egy kicsit betekinthetünk a zsidó nép nem éppen hétköznapi történetének hétköznapjaiba. Van itt minden, fogság, üldözés, kín és fájdalom, de végül azért a jó győzedelmeskedik. A történet feszültségét a rögtönzött tábori zenekar melodramatikus zenei aláfestése tette még színesebbé, a helyszínen rögtönzött dallista segítségével.
Elmondható, hogy tegnap este óta sok minden összehangolódott, a gyerekek a csoportjaikon belül, a szobák a folyosókon belül, és végre a zenekar is, a zenekaron belül. A kezdeti próbálkozás során ugyanis úgy tűnt, hogy a két tagú zenekar képes három különálló zenekarként működni (egyszerre), ami a ritmust és a dallamot illeti, de az éjszakába nyúló gyakorlás, és a nem elhanyagolható mennyiségű kávé megtette a hatását. Máris többeknek megvan a kedvenc éneke, ami tekintve, hogy egyelőre három dalból áll a toplista, nem okoz túl sok konfliktust a dalválasztásnál.
A napi program másik meghatározó eleme (nem, most nem az étkezésekre gondolok), a néptánc szakkör Csízi tanárúr vezetésével. Itt mindenki megmutathatja, mire képes, és bizony meg is mutatják. Még a fiúk arányaiban kisebb létszáma sem okoz gondot, ha felcsendül egy csárdás.

És ha már a fiúkról szót ejtettünk, tudják mi az ami még a táncnál is jobban leköti őket? Igen, az üvegfestés. Tizenéveseket meghazudtoló koncentrációval húzzák a kontúrt, színezik a formákat, és vitatják meg egymással a helyes technikát. Ki hitte volna. Egyébként ez a legcsendesebb tevékenység a nap folyamán.
A csendes pihenőről ez kevésbé mondható el, egyesek összekeverték a sziesztát a fiesztával, de még csak az elején vagyunk, lehet hogy eljön majd a nap, amikor néma csend honol majd a folyosókon ebéd után. De az a nap nem ma volt. És ha már az ebéd szóba került. Érdemes a képeket átlapozni, az egyiken megtekinthető a mai fejadag, ami már rég meghaladta egy átlagos emberi fej méretét, szóval panaszra továbbra sem lehet okunk. A létszám továbbra is többé-kevésbé teljes, már csak az időpontok betartását kell egy kicsit komolyabban venni, mert így előfordul, hogy többen fejezik be az ebédet, mint ahányan elkezdték, de még mindig jobb, mint ha fordítva lenne. A késők egyébként megkapják a saját ráadásukat, ők részt vehetnek az étkezés előtti Csízi Update zsírégető programban, és néhány guggolással melegítenek be, hogy legközelebb jobban mozogjon a lábuk, amikor ebédre igyekeznek.
Számos tennivalója most elszólítja a krónikást, de holnap is várunk mindenkit ugyanitt, a következő helyzetjelentéssel. Annyit elárulhatunk, hogy hamarosan megnyit a tábori bolt, ahol majd a résztvevők elsüthetik a kemény munkával megszerzett Misiket. (Aki nem érti ezt a mondatot, mindenképpen térjen vissza holnap)

Bónusz kép:

Hányan vannak a képen?

Mikos Tamás

Csend. Nyugalom. Pihenés. Ezek a szavak járták a krónikás fejében, mikor egy évnyi álmából egy busznyi gyerek zsivaja ébresztette. Már csak négyet kell aludni, gondolta magában.
Mire ezt végiggondolta, már majdnem megtelt a szálloda előtere, és még le sem szállt mind a buszról. A krónikás elképzelte, ahogy majd arról ír, hogy néhányan a halakkal teli akváriumot nézegették, amiben tavaly még csigák laktak, halkan pusmogtak a lehetséges vacsoráról, a szobák leosztásáról, meg ehhez hasonló dolgokról. Ebben csupán a robbanásszerűen fokozódó ricsaj zavarta meg, amit a harminchat, láthatóan jól kipihent diák szolgáltatott, előrevetítve ezzel az előtte álló hetet.
Szerencséjére az ebéd hamarabb műsorra került, mint azt remélni merte, és a tányérok kiosztásával arányosan egyre közelebbinek tűnt a csend, és a nyugalom. Ekkor jutott arra a felismerésre, hogy lehet teli szájjal is teljes hangerővel kommunikálni. Az ebédet követően a sereg átvonult a közösségi terembe, a tábori alkotmány megfogalmazása céljából, amiből a krónikás megtudhatta, hogy ő és a diákok ugyanarra vágynak legjobban, csak különbözőképpen képzelik el a megvalósítását. A tábori szabályzat 12 pontjából 5 ugyanis a csendről, és a nyugalomról szól, mert a diákok szerint ez nagyon fontos.
Ekkor dobpergés ütötte meg a krónikás fülét, őt magát pedig kis híján a guta. Mi jöhet még ezután? Hát ha zene már van, akkor csak a tánc hiányzik, gondolta, és Csízi tanárúr már alakította is a párokat, a különböző lépéseket és stílusokat magyarázva. A tőle megszokott, halknak aligha nevezhető módon.
A krónikás ekkor végképp beletörődött, hogy itt most ez lesz egy hétig.
Ki bírja majd tovább? A fiatalok végtelennek tűnő energiája, vagy a maréknyi tanár csapat minden hájjal megkent tapasztalata? Egyelőre még csak az alapoknál tartunk, de megvan a reménye, hogy az első három mondatból valamelyik valóra válik.
A következő napokban erről a vidámnak, és jó hangulatúnak ígérkező táborozásról olvashatnak ugyanitt.

És képek is lesznek még…

Mikos Tamás

Táborunk egyik napja sem volt eddig unalmas, ma például egy eddig alig látott természeti jelenséget tekinthettünk meg rögtön reggel, történetesen kisütött a nap. És amint a nap felkel, a denevérek lefekszenek. Ezt a meglepő összefüggést tudatosították annak a kisháznak a lakói, akiknek a feje fölött egy kis bőregér vackolta be magát a ház egyik sarkába. A hosszas hajszát, sikítozást és jajveszékelést végül a parányi rágcsáló békés eltávolítása követte. A művelet során egy személy sem sérült meg, a denevér pedig minden igyekezete ellenére kénytelen volt a közeli erdőben tovább szundítani.

Ezt követően a nap a szokásos menetrend szerint folytatódott, reggelivel, áhítattal, és tanítással. Az Istent kereső etióp kincstárnok történetét elevenítettük fel, először csak szóban, aztán pedig a gyakorlatban is. A gyakorlati rész természetesen nem a közeli patakban való megkeresztelkedést jelentette, és gyaloghintón sem utazott senki, inkább Fülöp szerepét próbáltuk fel egy 8 kilométeres túra erejéig, délután pedig a tekercsekben való elmélyüléssel töltötték a táborozók az időt.

A mai nagyjáték során igehelyeket kellett rejtjeles írásból megfejteni, és összefüggéseket keresni a Messiási próféciákkal. A délelőtt még nehéznek tűnő túra ekkor szelíd sétává szépült az emlékezetekben, de senki sem adta fel, és túlforrósodott agytekervényeiket a vacsora során némi kézműves hamburger elfogyasztásával hűthették.

Már csak az esti történet és tábortűz van hátra, ezzel lassan lezáródik táborunk, búcsúzik a krónikás, de azért még csatol néhány képet.

(u.i. készüljenek, holnap visszük haza a gyerekeket)

Negyedik napja ázunk, kisebb-nagyobb megszakításokkal, és ahogy a hivatalos szervek közleményében mondanák, katasztrófavédelmi óvintézkedéseket kellett foganatosítanunk. A valóságban ez nagyjából azt jelenti, hogy kinyitottuk a Bibliát és kerestünk benne némi jótanácsot elállni nem akaró eső esetére. A választás természetesen Noé történetére esett. Ószövetségi meteorológiai szakértőnk szerint Isten többet nem pusztítja el a földet özönvíz által. Nagy kő esett le a szívünkről, és sokkal vidámabban láttunk énekléshez a tanítás után, és lám, az ígéret továbbra is érvényesnek bizonyult, ugyanis egy fél órára kisütött a nap. Ezt Dániában már nyárnak neveznék, mi beértük annyival, hogy a mai fő attrakció helyszínére szárazon érkezhettünk meg.

Az előrehozott ebédet gyakorlati képzés követte. Hat fős csapatok, egymással, saját magukkal, és az elemekkel harcolva próbálták legyűrni a Garam egy szakaszát, gumicsónakokkal és evezőkkel felvértezve. Kezdeti szárnycsapásaik ugyan helyenként kudarcba fulladtak, de gyerek a vízbe, egy sem. A vezetők számára már ez is sikerként könyvelhető el, a csónakázás végén pedig a száraz ruha, és a forró gulyás már csak hab a tortán.

Fényképek ma korlátozott számban készültek a fényképezőgépeket ért viszontagságok miatt. A csónakázás alatt ugyanis két dolog merült összesen, egy fényképezőgép a Garam mélyére, a miénket pedig az akkumulátorai hagyták cserben. Mire a csoportképet készítettük volna, az elemek már nem dúskáltak Coulombban, különben azt is csatolnánk.

Az eső pedig esik tovább.

Felvirradt áldott szép napunk, ma teljes szívvel vígadunk. Annak ellenére, hogy egész éjjel esett, reggel jól esett egy kis torna, mert azt a svédasztal követte, amit nem nekünk kellett összeszerelnünk. Jól indult tehát a nap, hat nyolcados ritmusban, énekkel, majd igei tanítással. Mai témánk Mefibóset története volt, ami a krónikást arra ihlette, hogy napközben a sántaságára utaló szóvicceket csempésszen minden beszélgetésbe, végül új deákot kellett keresnünk Bill helyett.

Az előadást követően a futásé volt a főszerep, de ekkor már lógott az eső lába. Nem is tébláboltunk tovább a szabadban, hiszen várt bennünket a finom ebéd, amit megint csak torna követett. Ezúttal az agytekervényeket dolgoztattuk meg néhány Rubik kocka segítségével. Akinél elszakadt a cérna, az csomózhatta is a kézműves tevékenységek során.

Örömmel jelentjük, hogy megnyitotta kapuit a tábori butik, ahol a táborlakók jól megérdemelt Misijeiket költhetik el (ez a tábori valuta). Mint a falusi boltok áltaLÁBan, a tábori butik is előre meghatározhatatlan nyitvatartással működik, ma 27 percig volt nyitva, ezt ellensúlyozza a kínálat. Csokitól radírgumiig, ugrálókötéltől fogkeféig minden kapható, amit csak el tudnak képzelni. Sőt még az is, amit úgy sem tudtunk elképzelni, hogy ott volt előttünk.

A délutáni nagyjáték során a táborozók kipróbálhatták, milyen különböző megkötésekkel élni. Egyesek számára szószerint megkötöttség volt, másoknak bekötöttség. Volt ,aki vakon botorkált, volt akit halottként vittek, amíg az adott ponton fel nem támadt. Volt aki nem szólalhatott meg a játék ideje alatt, volt aki féllábon sántikált, de a jó hír, hogy senki sem maradt ezekben az állapotokban, sőt minimális lábadozási idővel felgyógyultak.

Hamarosan a labilis idegzetű krónikás is nyugovóra tér, térjenek önök is, de előtte tekintsék meg a mai képeket.

Nagy tömeg gyűlt ma össze egy eldugott falucskában, hogy Jézus szavát hallják. Így kezdődik Zákeus, a fővámszedő története, és a mi idei táborunk is. A helyszín a világszerte ismert Jasenie, a cél pedig ugyanaz mint Zákeus esetében, Jézus szavát hallgatni. Még jó, hogy nekünk nem kellett ehhez fára másznunk, csupán az emeletre, hogy aztán kényelmes kanapékon hallgassuk a tábor nyitóáhítatát, aminek Zákeus megtérése volt a témája.

Az út sima volt, bár kanyargós, látszólag fárasztó, de a délutáni sporttevékenységeken azért látszik, hogy ez a tábor első napja, és bőven van még mindenkiben energia. Ha mégis merülnének az akkumulátorok, akkor pedig bátran fordulhatunk segítségért a konyha személyzetéhez (igény esetén dupláért is).

A testi táplálék bevitele után áhítattal zárjuk a napot, ahol a rögtönzött tábori zenekar is szolgál néhány dallal, csak hogy a lelki táplálék se maradjon el. A szülőknek egyelőre maradnak a képek, részletesebb beszámolót úgyis a résztvevők adnak majd.