Kedves Rádióhallgató gyerekek, és felnőttek, illetve a táborozók kedves szülei, nagyszülei, vagy az internet kikutathatatlan útvesztőiből idetévedt vándor!

Krónikánk, és a beszámolók mennyiségének köszönhetően kis híján a Krónikás is majdnem véget ért, de még utolsó lehelletét is mikrofonját szorongatva adta ki, és vette fel.

Következzen ma egy bónusznak tekinthető epizód a csillagok közül. Megtanultuk, hogy milyen  kicsi az ember, aztán hogy a Nap még annál is kisebb, aminél már csak annak a valószínűsége kisebb, hogy a Krónikásból idén még egy szót is ki tudunk csikarni.

Ha tetszettek a beszámolók örülünk, ha jövőre személyesen is találkozunk, annak még jobban örülünk majd.

Alább megtekinthetőek a nap képei (nem a Nap képei), amelyek ezúttal is Kovács Bence munkái, alatta pedig a mai Véget értek unalmas napjaink epizód. Még annál is lejjebb egy egész lista az összes eddigi felvétellel. Jó hallgatást!

Lát!

A Krónikás

A Krónikás ma szokásos táborközi szabadságát kivéve szünetelteti különböző cifra körmondatainak olvasókra való tukmálását, ehelyett beszéljenek a hangok, mert azok többet mondanak minden szónál. A Fekete Balog menti kisvasút utasai voltunk, láttunk, hallottunk, szagoltunk, lehetett tapogatni is, de azt valahogy senkinek sem volt kedve. Ahogy válaszolni is csak időnként, de attól még a mikrofon mögött mindenki jól érezte magát.

A lényegi infó:
1. ma is alig hagytunk maradékot, duplázni nem mentünk, de senki sem maradt éhes
2. az út jó volt, gyerekek épek, vonat is
3. ma már nem, de holnap még jelentkezünk.
4. a képek ma Bence munkái

Üdvözlettel,
a Riporter

Ha vendégségbe megyünk, próbáljuk a legjobb arcunkat mutatni gondolatmenet mentén próbáljuk leendő űrutazóinkat is az emberiség legjobbjaiként prezentálni. Nem elég, hogy a legerősebbek, legokosabbak, de a legműveltebbek is kell hogy legyenek. Az időjárás szabályozó csapatunk tegnapi mutatványának köszönhetően beltéri elfoglaltságokra lettünk kárhoztatva, így űrtanoncaink közmondáskincsünk válogatott gyöngyeit mutatták be egymás okulására és szórakozására. Tisztáztuk, hogy ki nem enged a huszonegyből, és hogy mérete ellenére is számottevő erővel rendelkező fűszereink melyek. Bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül az a jó csillagközi vándor, akinek a koponyája is izommal van tele.
Mindeközben a Krónikás, hogy eddig is nélkülözhetetlen személyét még hasznosabbá tegye, készült néhány ősrobbanás sebességgel népszerűvé váló leendő közmondással, amit majd csillagközi fajként is büszkén használhatunk. Ilyen például a zajong mint egy szupernova. Kvazárból nem lesz feketelyuk, vagy addig kering a Föld a Nap körül, amíg vörös óriás nem lesz belőle. Korszakalkotó javaslatait tapsvihar, majd igazi vihar követte, így visszavonult emeleti foteljébe és azóta sem zavar sok vizet. Békés duzzogását, és a kéretlen közbeszólásai hiányát a táborozók meglepő nyugalommal fogadták. Megvonták a vállukat, és mindenki ment a maga dolgára. Dolga pedig sok van a táborozóknak, az eddig felsoroltak mellett az emberiség történetének fontosabb erővonalait is ismerniük kell. Ki örülne, ha akár csak a szomszédos bolygóra beállítva nem tudná valaki, hogy Ábrahámmal indultunk el az űrbe? Elhangzott ugyebár, hogy Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy számolja meg a csillagokat, de ő még nem tudta, az unokája József tizenkettőt számolt, és akkorát kapott a testvéreitől, hogy aztán már tényleg csillagokat látott. Szóval így indult az egész. De hogy még Ábrahám történeténél maradjunk egy kicsit, vele Isten szövetséget is kötött, amit a délutáni kézművesség során a táborlakók is kipróbálhatnak. Mármint nem az állatok félbevágását, hanem a szövést magát, és a létrejövő szövetséget haza is vihetik magukkal.
A délutáni blokkról élő hanggal számolunk be, alább meghallgatható:

Gasztrológiai kitérőnk után visszatértünk idegen bolygók megismerése projektünkhöz, a különböző bolygók szimulált felszínén különböző feladatokat kellett végrehajtani, mint például kőzetgyűjtés, távolba szökellés, és célbadobás.

Tömören:
1. éjjel nagy vihar volt, de nem tett bennünk kárt
2. délutánra elég jó idő lett, hogy ki lehessen menni
3. senki sem evett agyagot
4. mindenki mosott kezet
5. a kókuszgolyó finom lett

Üdvözlettel,
a Krónikás

Új nap virrad. Táborunk témáját tekintve ez felettébb aggasztó. Galaktózérzékeny Krónikásunk így is csak kapkodja fejét jobbról balra, ahogy időutazóként párhuzamosan haladunk a holdraszállás, a Naprendszer története és az emberiség (ki)alakulása között. A Krónikás legnagyobb megkönnyebbülésére a második nap témája elég otthonosra sikerült, ugyanis kedvenc bolygója, a Föld volt a középpontban. Sokáig Naprendszerünk középpontjában is, mostanára már érdeklődésünk középpontját adja a kék bolygó, ahol ha körültekintünk, két érdekes jellemzőt tudnánk felsorolni. Az egyik, hogy zöld, a másik, hogy ez a Krónikás kedvenc bolygója. Nem csak az egyetlen bolygó, amin fotel van, de még a krumpli termesztésben is galaxiselső helyen áll már évszázadok óta. Ami nem egy utolsó szempont.
De hogy juthat el az ember a krumplitól a Holdig? A válasz attól függ, kit kérdezünk. James Irwin szerint csak tíz nap van a kettő felszíne között, sőt ha viszünk magunkkal, akkor még annyi sem. Irwin úr beszámolója alapján a Hold egyébként nagyméretű megműveletlen területtel rendelkezik, és a felszínre érve a Genezis első sorainak elszavalása után a holdjáró eke moduljával próba szántást végeztek fajunk mindenre elszánt képviselői, az emberiség nevében. Anyabolygójukra való visszatérésük előtt a 0000001-es számú barázda mellett emlékplakettet hagytak hátra a következő felirattal: Kedves Hold (és egyéb) lakók! Ez az ültetvény az emberiség békés megérkezésére emlékeztetőül létesült. Következő bevetésünk alkalmával serpenyőt és étolajat is hozunk, addig kérjük a szárak mentén négy hüvelyk magasságig feltölteni (holdi mértékegységekre való átváltás szándékával keresse fel nagykövetségünket a hátrahagyot leszálló egység maradványaitól kelet felé haladva másfél tengeri mérföldre található állomásunkon (a kelet, tenger, és mérföld szavak magyarázata ugyanitt található) Thx. Irw és csapata.
A sok elbeszélést hallgatva, a táborlakókban is felébredt a vándorlási kedv, így a délután jó részét ide-oda szaladgálva töltötték, idei első nagyjátékunk állomásai között. A huzamosabb ideig elméleti képzésben sanyargatott fiatalok maguk is a tettek mezejére szerettek volna lépni, így a Mihaly-1 program keretén belül felvételi vizsgát tettek észből, erőből, és ügyességből. Az egyes állomások kalandjai ezúttal hangban követhetőek végig:

Rövid összefoglaló:
1. minden gyerek megvan, egészben
2. az étel becsületes mennyiségű, ízű és változatosságú
3. nem lőttünk ki senkit az űrbe. Még.
4. a helyi nénivel jól kijövünk

Ha már repkedésről szólt a napunk, este még röpködnek a Misik, ha nem is űrhajó, hanem valuta formában, és ha a Krónikás (aki egyben a Fotógráfus is) elszakad a billentyűzetétől, akkor idén a Misi boltról is lesz kép. Holnap.

Szeretettel,
a Krónikás

Valahol messze, egy távoli galaxisban még végtelen békességben szunyókálják öröknek hitt álmukat a krónikások, de nem úgy a mi szóvirágok erdejét felvonultató, képzavar halmazokkal harcoló, és mindenre elszánt Krónikásunk. A többiekkel ellentétben ő már a tábori leltárból kölcsönzött lila filctollával kapar reggel óta, azon kívül az egyszerűbb megkülönböztetés végett nagy betűvel írja a nevét.
Tehát a Krónikás. Aki bármivel bátran szembenéz, ami nem néz vissza. Bármire bátran vállalkozik, ami könnyű. Bárhova bátran elindul, ha a bármi közel van. Így lett, hogy a véletlenek (ha van ilyen), a csillagok, és a fenti körülmények együttállásának köszönhetően egy újabb táborban kötött ki. Mi sem egyszerűbb ennél, gondolná az egyszeri, a földön két lábbal élő, de nem úgy Krónikásunk, aki más síkok lakója. Az univerzum történetében egyedülálló módon ő még a saját történetének sem a főszereplője, s mint egy ide-oda vetődő üstökös úgy szállt be ebbe a történetbe is. Illetve először is egy fehér furgonba, mely minden hős történetében kötelező elem, paripáját török-német telivérek ménjére váltva, kilencedmagával vágott neki a vad vadon vadságának. A küldetés világos, a parancsok lakonikusak. Csak előre, majd kedden balra, ahogy a mondás tartja. Ment is rögtön balra, majd kedden egyenesen, a megállt idő nyomát kutatva.
Meg is találta a helyet hamarosan, és a megállást is. Majd fékezhetetlen vágtáját megkezdte az ellentétes irányba, hogy ezúttal a megfelelő helyen térjen le, az útra, amelynek valőszerűtlenségi faktorra az egeket veri. Így talált oda valójában. Levegőt venni is alig maradt ideje, hiszen mi az az idő? (És mit számít ezen a helyen, ami az örökkévalóságnak szól?) Idei ideiglenes főhadiszállásán az idő állásán kívül a hámozókések ritmikus percegése fogadta. A szférák, sőt a feketelyukak sem énekelnek olyan lágyan, mint a krumpli, mikor burkát elhagyva a forró olajban veszi utolsó fürdőjét. Az otthonosságot tovább fokozza a saját fotel létesítménye, mely krónikánk, és Krónikásunk történetében is ritka, mint a kettős napfogyatkozás. A meghittséget feldolgozni alig bíró, öröme könnyeivel küszködő tollforgató már fel sem kapta a fejét a vele együtt érkező lurkók halk pusmogására, hiszen nélkülük ő maga sem létezne. A tábor pedig aligha létezhetne szabályok nélkül.
Miután mindenki elmondta a nevét, és hogy miért jött ide, a megállt időt egy percig sem vesztegtve vágtak bele a Vezetők a hatalmi ágak elosztásába. Szegény Krónikásunk alig ocsúdott, újonnan szerzett fotelje plüssös bársonyosságát máris iskolatábla csikorgása, és a székek valósággal vetekedő érdessége váltotta fel. Csak úgy röpködtek felé az újonnan alkotott szabályok. Kié a Misi? Mi az amit reggelente megvetünk? Kivel leszünk kedvesek akkor is ha nincs kedvünk? Kit lehet csipsszel lekenyerezni? Kimondhatjuk-e hogy smirgli? (mert az ugyebár durva szó, és azt tilos) És az idők betartásáról is szó esett.
Fura dolog az idő, de a Krónikás családos ember, és az időről való értekezésben emberfeletti önmegtartóztatást mutatva nem fejti ki erről véleményét, Krónikásné nagy örömére (és szelíd fenyegetésének köszönhetően).
Időben és térben való együttes előrehaladásunk következő állomása már kellemesebben hatott a társaság egyes részeire, különösen a gyomor táji telítettséget illetően. A hámozókések és az aprítás hangja valószínűleg egy következő tétel a szimfóniában, az ebéd ugyanis rizs volt, de lehet hogy egy rizstömbből faragták, és annak a hangja váltott ki oly otthonos érzéseket, és némi csalódást. Az ízek ugyan kárpótolták, de nem tették semmissé a krumpli iránti váradalmat. (ha esetleg a Konyhásnéni is olvassa e sorokat)
Az ebédet követő rövidke tespedés után csillagászati magasságokba lépve hallgatta tátott szájjal a holdraszállás történetét az egybegyűltek serege. Reggel mikor elhagytuk a várost, nagyratörő terveink mellett eszünkbe sem jutott, hogy van aki a bolygót is elhagyta. De ha már így van, holnapra talán még epikusabb tettekre szánjuk magunkat. Az űrbéli kalandokat a Csillagközi Bárdok együttes aláfestőzenéje tette még meghittebbé.
A csoportbeszélgetést a szeretett vendégség követte.

Az események többé kevésbé kronologikus és érthető beszámolója a következő:
1. megjöttünk, nem tévedtünk el, csak kicsit túlszaladtunk
2. mindenki él
3. mindenki jóllakott
4. a helyről azt írták az interneten, hogy olyan mintha megállt volna itt az idő, ami igaz is, de tiszta és kellemes, a helyiek kedvesek
5. az étel finom és elég
6. a tábor témája csillagászat, ezért a galaktikus viccelődés (meg mert vicces)

Akinek mindez nem elég térjen vissza holnap is, de még előtte hallgassa meg rövid podcast epizódunkat a Véget értek unalmas napjaink második évadának első epizódját az alábbi lejátszóra kattintva.

Tengermély tisztelettel, a Krónikás

Következzen egy válogatás a kimaradt képekből. Szobapontozásért elnyert torta, és egyéb díjak, vidám arcok, és meglepődött arcok, van itt minden. Hamarosan további tartalmakkal is jelentkezünk, így a tábor után néhány nappal.

A hangulat egyre jobb, talán a rengeteg édességnek köszönhetően, amit a táborozók nagyrész saját maguk készítenek, de az is lehet, hogy a változatos programnak köszönhetően. Volt itt tánc, öröm, gömöri mese a Malac Julcsáról, kötélverés, szőnyegszövés, hintázás… meg némi eső, ami egyelőre senkinek sem szegte kedvét.

Quadozás, sütés-főzés-kavarás, hímezés és hámozás, valamint további képek. Aki látta, adja tovább! Megosztás gomb alant található.

Másfél nap elteltével is már rengeteg élményről tudnánk beszámolni, de egyelőre csak néhány kép feltöltésére van lehetőség. A közös főzés, lovaglás, éneklés, és a túra képei közül következik egy (nagyon szerény) válogatás.

A rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium 2014-es nyári táborának helyszíne Kokava, Ipoly Turistaház.

 Időpont: 2014. augusztus 18-22.

Utazás: az iskola elől busszal, közösen

Gyülekező: 9.30-kor, indulás 10.00-kor

A tábor jellege: anyanyelvi/hitéleti/hagyományőrző/ tábor.
A program keretében hagyományőrző, színjátszó, néptánc, irodalmi és kézműves foglalkozásokat is tartunk.

Táborvezetők: Mikos Annamária iskolalelkész, Majercsík Mária tanárnő, Károlyi Katalin tanárnő.

 A programról:

Táborunk fő témája: „Nem minden az, aminek látszik.” Együtt keresünk majd példákat hétköznapi életünkből és a Bibliában olvasható történetekből arra, amikor szembesülünk azzal, hogy nem minden arany, mi fénylik, és ellenkezőleg, „a ronda is lehet finom”. Az áhítatokat, színdarabokkal, jelenetekkel tesszük majd még színesebbé.

Emellett minden nap lehetőség lesz sportolásra, kézműveskedésre lovaglásra; különböző szakköri foglalkozásokra. Táborunk programjában állandó helyet kapott a gyalogtúra is, amit a tábor egyik napján délután tartunk meg, valamint lesz méta, kincskeresés, tábori bajnokság és quadozás is. Esténként pedig, Pósa Lajos írásaiból ismerkedünk meg mindig egyet.

A tábor megvalósítását a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala is támogatja.