2018-ban is megszervezzük nyári táborunkat 10–14 éves korosztály számára, amibe ebben az évben is színes programokat, sok izgalmat és elcsendesedési lehetőséget is terveztünk.

Táborunk helyszíne az Alacsony-Tátra; ebben az évben is a Garamnémeti melletti Penzión Hradisko lát bennünket vendégül.

Időpont: augusztus 20–24.

A központi téma a hűség lesz; ennek nézünk majd utána aprólékosabban: Mit jelent hűnek maradni Istenhez, nemzethez, társhoz, önmagunkhoz.

A hetet, melybe kézművesség, játékok, csapatversenyek, méta és számháború is kerül majd, pénteken vadvízi evezéssel zárjuk a Garam folyó kijelölt szakaszán.

A részvételi díj: 70€

Ez magában foglalja a teljes ellátást, az útiköltséget és az evezés díját is.

Előleg: 30€

Jelentkezés és az előleg befizetésének határideje:

• a gimnázium diákjainál: június 30.
• egyházmegye egyéb helyeiről érkezők számára: július 13.

Jelentkezni június 30.-ig a Tompa Mihály Református Gimnázium titkárságán, utána pedig a 047/5621511-es, vagy a 047/5633578-as telefonszámon lehet.

A tábort a Kultminor Kisebbségi Kultúrális Alap támogatja.

Megjegyzés: a tanári kar, és a szervezők mindenféle tekintetben elhatárolódnak a kiemelt képtől, az a Krónikás műve.
Aki még sose hallott a Krónikásról, kattintson ide, de csak saját felelősségre. (Tisztelettel a Krónikás)

Kedves Olvasó! Elérkezett a pillanat, amikor felfedhetjük a titkot, hogy a tegnapelőtti meghiúsult túrának mi volt a célja, amit nem értünk el. Mesébe illő küzdelmek, és tanácstalan kereszteződésben ácsorgások kíséretében meglátogattuk a szomszédos Ráztoky-ban található mini (vagy inkább mikro) állatkertet, ahol régi ismerősünk Tono várt bennünket. A tőle elvárható habókossággal még váratott bennünket egy kicsit, addig szalmabálákon ugrálva múlattuk az időt. Molnár Sanyi el is keresztelte az egyik bálát Bélának. Értik, Béla a bála.

De viccet félretéve (ami a Krónikásnak nagy kín), a bálán ugrálás csupa móka és kacagás volt ahhoz képest, ami utána következett.

Tízezer voltos huzalokkal elzárva a külvilágtól, figyelmeztető táblákkal övezve, a ráztoki temető szélén lakik ugyanis a méltán félelmetes póni. Idegenvezetőnk, aki egyáltalán nem volt idegen számunkra, bemutatta a városi gyerekek számára jobbára ismeretlen jószágot, aminek csak a nevében szerepel a jó. Elöl harap, hátul rúg ez a ló – mondta. Hátsó felével más kunsztokra is képes, jobb ha azt nem részletezzük, mert nem tűr nyomdafestéket. Aki látott már ilyen mélynövésű csatamént, tudja mire képes ürítés terén, tehát igencsak résen kellett lennünk. De ez még mind semmi, ahhoz képest, ami ezután várt.

Úgy alakult, vagy vendéglátónk alakította így, nem tudjuk, a szomszédos karámban egy kétórás csikó várt bennünket, vendégfogadásra nem éppen alkalmas anyja kíséretében, aki a legkisebb neszre is dühösen horkantott. Délceg, bátorságáról, hőstetteiről és dicső csatákban elért vakmerő győzelmeiről híres krónikásunk mindezt biztos távolságból figyelte, de elmondásból tudja, hogy nem ő volt az egyetlen, aki ájultan rogyott össze fújtató dühétől. (Más források szerint elképesztően cuki volt, és szőrének tapintása olyan kellemes, hogy az már a képtelenséget súrolta, de ők bizonyára sokkos állapotuk miatt számoltak be ily módon)

Azt gondoltuk, ezt az élményt már nem lehet fokozni, de ami ezután következett… Egy valódi életnagyságú, több táborozó esetében embernagyságú ara papagáj került elő a ki tudja még mi mindent rejtő pajtából. Állítólag egyelőre csak egy szót tud kimondani, de azt nem tudtuk meg, hogy mi az, feltehetően azért, mert olyan csatakiáltás, amitől kilyukad a füle annak aki meghallja. Ez kimaradt, de attól még méteres, akarom mondani méretes, karmait megtekinthettük, többen a saját bőrükön is megtapasztalhatták. Elbeszélésünknek jót tenne, ha most azt írnám, hogy a hátukba kapaszkodva elrepült velük a szomszédos hegy tetején található fészke felé, de ez nem az az állat. Sőt, meglehetősen kezesen viselkedett, fotózkodott, belenézett a kamerába, puszit adott, és integetett. Vészjósló fegyverzetét látva a Krónikásnak itt is van némi kiesése, amit egy párhuzamost létsíkban töltött, rossz nyelvek szerint megint csak ájultan, valójában erőt gyűjtve a visszaútra, ami legalább annyira gazdag volt izgalmakban, mint az odaút. Tárgyilagosabb újságírás esetén eseménytelennek mondanák, pedig láttuk erdei szegfűt, és kökörcsint is, mindkettő különösen veszedelmes. (valószínűleg ezért védettek)

Már csak a vacsora és a tábortűz (ami második vacsorát jelent) van hátra, ahol majd terápiásan feldolgozhatjuk eme dicső portyát. Képek készültek bőséggel, a gimnázium Arcképcsarnok (facebook) oldalán meg is tekinthetőek majd.

Bizonyára történetek más érdekességek is a mai napon, de azt a Krónikás, a délceg és dicső, félelmet nem ismerő szundítással töltötte, tehát arról majd máskor.

Kedves Olvasó! Negyedik, utolsó része ez a tábori krónikának idén, köszönjük, hogy figyelemmel követte küzdelmünket az elemekkel, a vacsorával és a gyerekekkel. Örülünk, ha nem vette el kedvüket, hogy a képi ábrázolások megfogyatkoztak, ez nem lustaság, hanem technikai akadályok miatt volt így. Reméljük jövőre több képpel tudunk majd visszatérni. A holnapi evezéses kalandról pedig mindenki maga számol majd be.

Üdvözlettel
a Krónikás

Magasan a lombok között,
Rekkenő hőségben
Csendben gubbaszt
Meg se moccan

Ül a kelempász.

Fejét halkan, izgatottan
Jobbra-balra fordítgatja
Feszül minden ina, izma
Prédáját úgy óhajtja

Vár a kelempász.

Füle között égszín kékben
Öt számjegyű prím csücsül
Űző, s űzött ezt figyeli
Tekintetük egyesül

Lő a kelempász.

Tizenkettő, ötvenhárom,
Már csak egy és elterül
Ekkor leszáll, zsákmányára
Most már újra csend honol.

Ez a kelempász.

(hősi eposz a 21. század hajnaláról)

A mai napunk dióhéjban (és ami a költeményből nem derült ki):

A délelőtt folyamán bombát gyártottunk, délután pedig kitört a háború. A kettő nincs összefüggésben egymással, de így talán megugrik egy kicsit a nézettség. Igazság szerint a bombák szívecske alakúak, átjárja őket a szeretet, és levendula illat árad belőlük, mert a fürdővízbe valók. A háború pedig, amiben a számok játszották a főszerepet, az erdőben zajlott kontrollált körülmények között, és kisebb-nagyobb horzsolásokkal, de sírás nélkül végződött.

Gondolták volna, hogy nyílt terepen a suttogásnak gondolt hangerő száz méterre hallatszik? Egyesek nem gondolták. Meg is lepődtek néhányan, amikor diszkrét ordítással sompolyogtak a bokrok alatt, és az ellenség „megneszelte” őket.

Az ebéd négyzetméteres kirántott húsai rég mozgási energiává alakultak, és a vacsora során eltakarított rakott krumpli is hasonló sorsa jut hamarosan, mert a fiúk már az esti foci iránt érdeklődtek a levezetésnek szánt méta meccs közben.

Meg kell még emlékeznünk arról az erdei egérről, aki táplálékszerzési szándékkal tévedt a folyosóra, de a Krónikás túrapapucsa taposta laposra. Temetéséről Muro, a helyi kandúr gondoskodott. Nyugodjon békében.

A mai esti történetet, amiben egy-egy reformátor életét mutatjuk be, az igazgatónő előadásában hallgathatjuk meg, utána pedig várhatóan megint izgatott nyüzsgés veszi majd körül a lelkésznőt, aki a tábori boltot igazgatja. Szokás szerint gumilabdától chilis csokiig minden kapható. Az előző évek nagy slágere, a pástétom-kenyér kombó pedig új taggal bővült, opcionális extraként paradicsommal kapható néhány Misiért.

Tábori valutával jutalmazzuk a nyertes métacsapatot, a fent megénekelt számháború hőseit, és a különböző kézműves diszciplínákban remeklő táborozókat. Meg nem erősített forrásból tudjuk, hogy az Özvegyasszony Négy Fillére dalmondó társulat is ebben a jeles kitüntetésben részesül ma.

Tartsanak holnap is velünk.

Üdvözlettel
a Krónikás (és távoli unokaöccse Prímvölgyi Igric Benő)

Klasszikus tréfa, hogy feltesszük valakinek a kérdést: mi a nehezebb? Egy kiló vas, vagy egy kiló lúdtoll? Hacsak nincs az illető agykapacitásának 95%-a lefoglalva valamilyen más tevékenységgel, akkor a válasz természetesen a vas, hiszen a fizika szabályai, meg minden. Egyébként a lúdtoll, mert a tetteink súlya is ránk nehezedik, amiatt amit azokkal a szerencsétlen állatokkal tettünk.

A mai napot is áthatotta ez a kérdés, még ha nem is hangzott el ilyen formában. Van úgy, hogy valami könnyebb, mint amilyennek látszik? Általában fordítva szokott lenni, főleg ha zongorákról, dolgozatokról, vagy horgolásról van szó. Utóbbit többen is megtapasztalták, beleértve azokat is, akik úgy jöttek a táborba, hogy majd másokat tanítanak görnyedt háttal, hunyorogva ülni órákon át. Egyébként ha őket kérdezik, akkor: 12… 13… 14… mit is kérdeztél? Ja, a vas.

Aztán feltettük a kérdést métánál is, és az sem könnyebb, mint amilyennek látszik. A Krónikás csapata ebben a megmérettetésben a megtisztelő második helyet érte el Csízi tanárúr csapatával szemben, ezzel bizonyítva, hogy mindketten a helyükön vannak, tanárúr a sportpályán, a Krónikásnak meg a billentyűzet csapkodás áll jobban, nem a teniszlabdák.

Ha már a szabadban járunk, azt is elárulhatom, hogy a túra sem volt könnyebb, mint amilyennek látszott, pedig több irányba is próbálkoztunk mielőtt visszafordultunk, anélkül, hogy a célt akár csak megpillantottuk volna. (Ebben egy kicsit felülmúlt bennünket Mózes és csapata, de nekünk legalább nem tartott 40 évig.) Mindenesetre senki sem panaszkodott, sőt az életre szóló tapasztalatok mellett koldusbolhák garmadával is gazdagabbak lettünk.

Egyébként tudják, mi az, ami könnyebb, mint amilyennek látszik? Az első ami eszembe jutott, a majonéz készítés volt. Tartottam is egy kis közvélemény kutatást, és kiderült, hogy csak fogjuk a tojást, azt „szétnyomogjuk” az olajban, és ennyi az egész. Kész a varázslat. (Tudom, emulzió, de én csak krónikás vagyok) Varázslatnak nem sok helye van a táborban, csodálatos gyógyulásról viszont esett szó.

Naámán történetével indítottuk a napot, akiről megtudtuk, hogy leprában szenvedett, és amikor megtudta, hogy a gyógyuláshoz hétszer kell megfürödnie a Jordánban, azt gondolta, hogy ennyire egyszerű nem lehet. Szívesebben bolyongott volna egy sötét erdőben gyógynövényeket keresve a telihold fényénél, vagy próbált volna mintát szerezni egy aktív vulkánból, amit sárkányok őriznek, de ez egyszerűen túl egyszerű volt.

Mi is így vagyunk néha. Egyelőre még ez a táborozás dolog is könnyebb, mint amilyennek látszott, némelyik gyerek is könnyebb, mint amilyennek látszik, sőt a vacsora is könnyedebb volt, mint amilyennek gondoltuk, főleg hogy utána mentünk métázni.

Most, hogy elült az ének, kiértékelődtek a kiértékelnivalók, zuhanyoznak a büdösek, pihennek a fáradtak, idilli az est. Reméljük nem lesz nehezebb, mint amilyenek most tűnik.

Kedves olvasó! Ha a nap értékeléséért kattintott, és rágta magát végig ezen a kisregényen, az előző bekezdés volt az. Ha képekért jött, azt a gimi Facebook oldalán talál, sajnos különböző technikai okok miatt a kép feltöltés egy olyan dolog ami még annál is nehezebb, mint amilyennek látszik.

Üdvözlettel
a Krónikás

Ezzel a szóval jellemezhetnénk az idei gimis tábor első napját. De miért is tennénk? Ha a kedves olvasó már a cím alapján is értette a hasonlatot, kérem ugorjon néhány bekezdést, akinek viszont van kedve, illetve ideje, dőljön hátra, lehetőleg egy indokolatlanul erős kávé társaságában, hogy a Krónikással együtt egy nyakatekert logikai szerpentinen végül a táborban kössön ki.

Az árvíztűrő tükörfúrógép nem egy létező szerszám, mint azt itt az interneten megtudtam. Lehet hogy vannak olyan különös körülmények, amikor mégis szükség lehet rá, mondjuk egy mélygarázs női mosdójában, télvíz idején, de nem valószínű. Az árvíztűrő tükörfúrógép tehát nem szerszám, hanem egy pangramma.

„A pangramma egy olyan nyelvi játék, amelynek célja, hogy az adott nyelv ábécéjében megtalálható összes betűt egyszer felhasználva értelmes mondatot alkosson.” -wiki-

Mindenki döntse el maga, hogy megfelel-e ennek a célnak a címszereplő álmunkaeszköz, annyi viszont bizonyos, hogy aki írt már webkrónikát, találkozott vele. Ha az Ön képernyőjén helyesen jelent meg, akkor sikeresen teljesítette a próbát. Az árvíztűrő tükörfúrógép a tesztüzem szinonimája. Még akkor is ha nincs benne a teljes ábécé.

Ezért jutott eszembe a tábor első napjáról ez a szó. Tesztüzemben vagyunk. Új helyszín, új gyerekek, akiknek ráadásul mi is újak vagyunk. A konyha ma még szakácsok nélkül üzemelt, a zenészek vetítés nélkül (bár estére mindkét helyzet rendeződött). Még nem alakult ki az ideális métacsapat leosztás, kicsit még akadozik az asztali áldás éneklése, de mint az árvíztűrő tükörfúrógépben az ábécé, úgy a mai napban is szinte minden benne volt. Túra, méta, ebéd, vacsora, kézimunka és foci, futkosás és elcsendesedés, az esti áhítat hangulatát pedig az országszerte világhírű Özvegyasszony Négy Fillére zenekar tette még emelkedettebbé.

Embertelen mennyiségű spagetti elpusztítása után a táborozók most a jól megérdemelt pihenésünkre készülnek, mi még egy keveset csiszolgatjuk a gépezet fogaskerekeit, és holnap újra jelentkezünk, ha sikerül, akkor még több képpel. Ha nem, akkor még több szöveggel.

Ha még maradt kávéjuk, hörpintsék fel a maradékot, és közben még lapozzák végig a galériát, már ami lett belőle.

(szerk. pontosan annyi lett belőle, ami itt látható, mindez két óra pörgő homokóra szugerálás eredménye, így mára feladtuk, holnap újra próbálkozunk.) (becsszó)

Üdvözlettel

a Krónikás

Veszteségeink? Pár fog, néhány fül, több alig.

Tegnap erre a mondatra léptem be a közösségi terembe, és a látvány ami fogadott, finoman szólva is szürreális volt.

A sejtelmes félhomályban ugyanis a táborozók egy része a Rómeó és Júlia színdarabot nézte a kivetítőn, tágra nyílt szemekkel. Csendben. Innen származott a fenti mondat.

A repülősó, és a krónikás helyreállítása után pedig további meglepetések következtek. Az esti napzáró kiértékelésen kiosztásra kerültek a kiérdemelt Misik. A Misi a tábori valuta, amely jócselekedetekkel érdemelhető ki, és utána a tábori boltban váltható különböző hasznos cikkekre.

A tábori boltnak szükséges egy külön bekezdést szentelni, mert egy fénykép kevés lenne arra, hogy megfelelően jellemezze ezt az intézményt. Aki temérdek jótettével, ügyességével, vagy éppen erejével elégséges Misit szerzett a nap folyamán, itt beszerezheti mindazt, amit otthon felejtett. Kapható fogkefe, fogkrém, papírzsepkendő (sic!), de igény esetén szerintem még strandpapucs is akad valahol. Ki tudja, mivel a bolt kínálata napról napra változik, senki sem tudja előre, hogy mi várja őt aznap, így érdemes naponta benézni, és reménykedni, hogy még holnap is kapható lesz a kinézett áru, ha nincs elég Misink. De nem csak a higiéniára gondolunk ám! Van itt édesség is, hogy legyen mire használni az előző nap vásárolt fogkrémet. Vannak egészséges ételeink (pástétom, kenyér, alma). Ezek meglepően jól szerepeltek, különösen az alma. Aki már érzi a torkában a tanévnyitó közelségét, beszerezhet cuki állatos radírokat (ez idézet volt), színes ceruzákat, és színesceruzákat, meg még ki tudja mi mindent. Tehát ez lenne a tábori bolt.

De hol és mivel szerezték a táborlakók a Misit? Például a napi kérdőív kitöltésével, amit meglepően nagy arányban hibátlanul töltöttek ki még a hangoskodó egyének is. Aztán a tábori olimpián, ahol próbára tettünk mindenkit, és mindent. Futás, célbadobás, csapatmunka, stratégia, és még sok minden más. De hogy a kevésbé sportosak is labdába rúghassanak, az olimpia záró száma versírás volt, a beérkezett pályaművek a cikk végén olvashatóak.

Amíg az olimpiai bizottság az aranyérmeket fényesítette, addig a gyerekeket elküldtük Pokémonokat keresni a tábor legkülönbözőbb zugaiba. Erről tudni kell, hogy a táborban a mobiltelefonok használata korlátozva van, aminek több előnye is van. Valahogy hamarabb térnek nyugovóra a népek. Ha egy helyen vannak, akkor a mellettük ülővel, vagy rosszabb esetben a terem túlsó részében lévőkkel csetelnek. Szóban. (A krónikás persze csak azért örül az egésznek, mert így a legolvasottabb hírforrássá vált, még ha lobbi tevékenységgel is, de őt ez nem zavarja). A Pokémon keresés is hasonló humor mentén zajlott, ugyanis kis nyomtatott cédulákról van szó, amelyeket a fondormányos tanári gárda rejtett el a legképtelenebb zugokba (természetesen a biztonsági előírásokat betartva), és aki a legtöbbet összegyűjtötte, nos az gyűjtötte a legtöbbet. Jó játék, lehet hogy otthon is be kéne vezetni.

Ebéd után továbbra is a mozgásé a főszerep, egész pontosan az Új Gömör Néptáncegyüttesé, akik maratoni kiképzésük során minden arra vágyót amatőr néptáncossá tettek a délután folyamán.

A tábor még nem ért véget, ahogy az ehhez hasonló beszámolók sora sem, holnap is mindenkit várunk vissza.

Az eddigi beszámolók egy helyen itt találhatóak.

A versek, tábori költőink, kobzosaink, bárdjaink, és Dolák-Saly Róbertjeink tollából, változtatások nélkül: (a versekről tudni kell, hogy előre megadott szavaknak kellett benne szerepelniük, de nem ettől lettek furcsák. Mármint érdekesek. Művésziek.)

A Szuperhősok csapat verse:

Levi a szakácstalan

A mi Levink fejvadász,

nem hiába nem szakács.

Amikor a bicskaszaltót levágja,

pont úgy gördül, mint egy saláta.

Kecskebéka a kedvenc állata,

gyakran azt is vacsorázza.

A hasát nagyon szereti,

még a lekváros gombapörköltöt is megeszi!

Egy másik csapat verse, név nélkül:

Sportolimpia után verset írni nehéz,

De majd egy kis lekváros gombapörkölt segít.

Sok sport volt ezen a rögtönzött olimpián.

5 tanár meg 36 szamár

Bicskaszaltóval ugrottunk fejest a néptáncba

hisz Csízi tanárnak nagyok az elvárásai

Sok minden van a táborban csak fejvadász az nincsen

Fejes salátával etetünk kecskét, hátha szárnyra kap

rím ide már nem jut kiapadt az ihlet.

Tábori versike

A sápadt holdfényben hallatszott a salátaevő kecskebéka kuruttyolása

Ekkor megjelent a fejvadász kinek hangos volt az ásítása

Volt neki egy furcsa álma

ahogyan a bicskaszaltót csinálja

Ezután lekváros gombapörkölt volt a reggelije

és itt van a történetünk vége

És a negyedik vers, szintén cím nélkül:

A saláta látta,

amint a fejvadász fejet vadász

így kecskét-békát összebeszélt

a kecskebéka,

látta ezt a lekváros gombapörkölt

miközben bicskaszaltót pörkölt.

Összefogták tehát, fogva a legendát,

s elmentek a várba,

a vármegye házba.

Önnek melyik a kedvence? Írja meg kommentbe!

A koffeinnel dúsított turbó krónikás visszatér!
Előző napi beszámolónk óta, (amely ide kattintva megtekinthető), számos dolog történt táborunkban. Bemutatkozott a tábori zenekar, kiderült a téma, beindultak a szakkörök, dráma, kacagás, és még sok minden más, de kezdjük az elején.
Mikos Annamária lelkésznő felfedte a titkot, ami a tábor témáját illeti, így megtudhattuk, hogy az általunk (királyi többes) annyira áhított regenerációról lesz szó a héten. (Végre egy generáció, amit mindenki szeret.)
Nehémiás történetén keresztül egy kicsit betekinthetünk a zsidó nép nem éppen hétköznapi történetének hétköznapjaiba. Van itt minden, fogság, üldözés, kín és fájdalom, de végül azért a jó győzedelmeskedik. A történet feszültségét a rögtönzött tábori zenekar melodramatikus zenei aláfestése tette még színesebbé, a helyszínen rögtönzött dallista segítségével.
Elmondható, hogy tegnap este óta sok minden összehangolódott, a gyerekek a csoportjaikon belül, a szobák a folyosókon belül, és végre a zenekar is, a zenekaron belül. A kezdeti próbálkozás során ugyanis úgy tűnt, hogy a két tagú zenekar képes három különálló zenekarként működni (egyszerre), ami a ritmust és a dallamot illeti, de az éjszakába nyúló gyakorlás, és a nem elhanyagolható mennyiségű kávé megtette a hatását. Máris többeknek megvan a kedvenc éneke, ami tekintve, hogy egyelőre három dalból áll a toplista, nem okoz túl sok konfliktust a dalválasztásnál.
A napi program másik meghatározó eleme (nem, most nem az étkezésekre gondolok), a néptánc szakkör Csízi tanárúr vezetésével. Itt mindenki megmutathatja, mire képes, és bizony meg is mutatják. Még a fiúk arányaiban kisebb létszáma sem okoz gondot, ha felcsendül egy csárdás.

És ha már a fiúkról szót ejtettünk, tudják mi az ami még a táncnál is jobban leköti őket? Igen, az üvegfestés. Tizenéveseket meghazudtoló koncentrációval húzzák a kontúrt, színezik a formákat, és vitatják meg egymással a helyes technikát. Ki hitte volna. Egyébként ez a legcsendesebb tevékenység a nap folyamán.
A csendes pihenőről ez kevésbé mondható el, egyesek összekeverték a sziesztát a fiesztával, de még csak az elején vagyunk, lehet hogy eljön majd a nap, amikor néma csend honol majd a folyosókon ebéd után. De az a nap nem ma volt. És ha már az ebéd szóba került. Érdemes a képeket átlapozni, az egyiken megtekinthető a mai fejadag, ami már rég meghaladta egy átlagos emberi fej méretét, szóval panaszra továbbra sem lehet okunk. A létszám továbbra is többé-kevésbé teljes, már csak az időpontok betartását kell egy kicsit komolyabban venni, mert így előfordul, hogy többen fejezik be az ebédet, mint ahányan elkezdték, de még mindig jobb, mint ha fordítva lenne. A késők egyébként megkapják a saját ráadásukat, ők részt vehetnek az étkezés előtti Csízi Update zsírégető programban, és néhány guggolással melegítenek be, hogy legközelebb jobban mozogjon a lábuk, amikor ebédre igyekeznek.
Számos tennivalója most elszólítja a krónikást, de holnap is várunk mindenkit ugyanitt, a következő helyzetjelentéssel. Annyit elárulhatunk, hogy hamarosan megnyit a tábori bolt, ahol majd a résztvevők elsüthetik a kemény munkával megszerzett Misiket. (Aki nem érti ezt a mondatot, mindenképpen térjen vissza holnap)

Bónusz kép:

Hányan vannak a képen?

Mikos Tamás

Csend. Nyugalom. Pihenés. Ezek a szavak járták a krónikás fejében, mikor egy évnyi álmából egy busznyi gyerek zsivaja ébresztette. Már csak négyet kell aludni, gondolta magában.
Mire ezt végiggondolta, már majdnem megtelt a szálloda előtere, és még le sem szállt mind a buszról. A krónikás elképzelte, ahogy majd arról ír, hogy néhányan a halakkal teli akváriumot nézegették, amiben tavaly még csigák laktak, halkan pusmogtak a lehetséges vacsoráról, a szobák leosztásáról, meg ehhez hasonló dolgokról. Ebben csupán a robbanásszerűen fokozódó ricsaj zavarta meg, amit a harminchat, láthatóan jól kipihent diák szolgáltatott, előrevetítve ezzel az előtte álló hetet.
Szerencséjére az ebéd hamarabb műsorra került, mint azt remélni merte, és a tányérok kiosztásával arányosan egyre közelebbinek tűnt a csend, és a nyugalom. Ekkor jutott arra a felismerésre, hogy lehet teli szájjal is teljes hangerővel kommunikálni. Az ebédet követően a sereg átvonult a közösségi terembe, a tábori alkotmány megfogalmazása céljából, amiből a krónikás megtudhatta, hogy ő és a diákok ugyanarra vágynak legjobban, csak különbözőképpen képzelik el a megvalósítását. A tábori szabályzat 12 pontjából 5 ugyanis a csendről, és a nyugalomról szól, mert a diákok szerint ez nagyon fontos.
Ekkor dobpergés ütötte meg a krónikás fülét, őt magát pedig kis híján a guta. Mi jöhet még ezután? Hát ha zene már van, akkor csak a tánc hiányzik, gondolta, és Csízi tanárúr már alakította is a párokat, a különböző lépéseket és stílusokat magyarázva. A tőle megszokott, halknak aligha nevezhető módon.
A krónikás ekkor végképp beletörődött, hogy itt most ez lesz egy hétig.
Ki bírja majd tovább? A fiatalok végtelennek tűnő energiája, vagy a maréknyi tanár csapat minden hájjal megkent tapasztalata? Egyelőre még csak az alapoknál tartunk, de megvan a reménye, hogy az első három mondatból valamelyik valóra válik.
A következő napokban erről a vidámnak, és jó hangulatúnak ígérkező táborozásról olvashatnak ugyanitt.

És képek is lesznek még…

Mikos Tamás

Táborunk egyik napja sem volt eddig unalmas, ma például egy eddig alig látott természeti jelenséget tekinthettünk meg rögtön reggel, történetesen kisütött a nap. És amint a nap felkel, a denevérek lefekszenek. Ezt a meglepő összefüggést tudatosították annak a kisháznak a lakói, akiknek a feje fölött egy kis bőregér vackolta be magát a ház egyik sarkába. A hosszas hajszát, sikítozást és jajveszékelést végül a parányi rágcsáló békés eltávolítása követte. A művelet során egy személy sem sérült meg, a denevér pedig minden igyekezete ellenére kénytelen volt a közeli erdőben tovább szundítani.

Ezt követően a nap a szokásos menetrend szerint folytatódott, reggelivel, áhítattal, és tanítással. Az Istent kereső etióp kincstárnok történetét elevenítettük fel, először csak szóban, aztán pedig a gyakorlatban is. A gyakorlati rész természetesen nem a közeli patakban való megkeresztelkedést jelentette, és gyaloghintón sem utazott senki, inkább Fülöp szerepét próbáltuk fel egy 8 kilométeres túra erejéig, délután pedig a tekercsekben való elmélyüléssel töltötték a táborozók az időt.

A mai nagyjáték során igehelyeket kellett rejtjeles írásból megfejteni, és összefüggéseket keresni a Messiási próféciákkal. A délelőtt még nehéznek tűnő túra ekkor szelíd sétává szépült az emlékezetekben, de senki sem adta fel, és túlforrósodott agytekervényeiket a vacsora során némi kézműves hamburger elfogyasztásával hűthették.

Már csak az esti történet és tábortűz van hátra, ezzel lassan lezáródik táborunk, búcsúzik a krónikás, de azért még csatol néhány képet.

(u.i. készüljenek, holnap visszük haza a gyerekeket)