De van Isten a mennyben, aki a titkokat feltárja. (Dániel 2,28a)
A Harry Potter és az azkabani fogoly c. könyvben jónéhány érdekes jelenet mellett van egy vicces, amikor Piton professzor az éjszakai járőrözése alatt a folyosón találja Harryt, aki a Tekergők Térképével a zsebében indult el nyomozni, majd pedig próbál visszajutni a hálókörletébe.
A professzorra viszont nem számít, és egymásba botlanak. A térkép felkelti Piton professzor figyelmét (mert ez a térkép megmutatja, hogy a kastélyban tartózkodó személyek mikor merre járnak, és ezt az egész kastély egész területén), de használaton kívül csak egy üres pergamenlapnak tűnik. Harry nem árulja el, mit rejt, ezért a professzor csellel próbálkozik. Ám a pergamen nem árul el semmit, a „tárd fel titkaid!” – felszólításra sem. Sőt, mindenféle pimaszsággal válaszol, amíg meg nem érkezik Lupin professzor, és ki nem menti Harryt.
Sokszor viszonyulunk így a titkokhoz. Nem ismerjük a jövőt, a jelen is rengeteg titkot rejt, sőt, az ember néha önmagának jelenti a legnagyobb titkot – titkok titkát – ahogyan Ady Endre is fogalmaz versében. És a titkok bizony, foglalkoztatják az embert. Ha belebotlunk egy talányba, kérdésbe, titokba és nem tudjuk megfejteni, az gyakran feldühít, felbosszant és haragszunk miatta, az pedig még nyugtalanítóbb, ha a jövőt kémlelnénk, de nem látunk semmit.
Isten az, aki a titkokat fel tudja fedni. Meg tudja éreztetni, meg tud tanítani dolgokra, ki tud jelenteni titkokat, de nem teszi ezt erőltetésre. Toporzékolásra, erőlködésre.
A Tekergők Térképét egy egyszerű mondattal meg lehetett nyitni. Hasonló varázsige – egyszerű mondatok kellenek ahhoz is, hogy Isten beszélgetni tudjon velünk. Az imádság az. Erőlködés helyett tehát próbáljunk inkább alázattal beszélgetni az Úrral, és meglátjuk majd, milyen sok és sokféle dologban tisztábban fogunk látni.
Mikos Annamária
