A magyar dráma napja a TMRG-ben

2022. 10. 02. • Beszámolók • Megtekintések: 986

A magyar dráma napja a magyarországi és határon túli magyar drámairodalom ünnepe. 1883. szeptember 21-én tartották Madách Imre Az ember tragédiája című művének ősbemutatóját a Nemzeti Színházban Paulay Ede rendezésében. 1984-ben kezdeményezte a Magyar Írók  Szövetsége, hogy ennek évfordulóján legyen a magyar dráma napja.

Természetesen mi, a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium diákjai sem feledkezhettünk meg erről a jeles napról. A VII.O,a III.G, és néhányan a végzős osztályokból műhelyfoglalkozásokkal várta az iskola többi tanulóját. A nap fő céljai  közé tartoztak a közösségépítés és a magyar drámairodalom értékeinek bemutatása, kiemelése.

A foglalkozások kreatívak és figyelemfelketőek voltak. Összesen hét állomáson vártuk a diáktársainkat. Minden feladatnál 20 perc állt a rendelkezésükre.

Az első egy bemutatóval összekötött „Igaz-hamis játék” volt. Készült egy prezentáció alsó, és külön felső tagozatosok számára is. Nem csak alapinformációkat, de rengeteg érdekességet is tartalmazott. A végén összefoglalásképpen a résztvevőknek 10 állításról kellett eldönteniük, hogy azok igazak, vagy hamisak. Ennél a résznél néhol már verseny is kialakult az osztályokon belül.

A második állomás a „Memóriapróba” nevet kapta. A szervező osztály különféle előadásokból, bemutatókból mutatott jeleneteket a tanulók számára. Ők kiválasztottak egy rendezőt, akinek a kép szerint kellett beállítania a társait úgy, hogy az eredeti jelenetet már nem láthatta. A végén készült egy fotó a „másolatról“, amit össze tudtak hasonlítani az eredetivel.

A következő a „Színházi pexeso” volt. Minden fogalomhoz egy kép passzolt. A tanulók feladatát talán az nehezítette, hogy nem mindegyik szó jelentését ismerték elsőre, de a feladat végére jól begyakorolták, megtanulták. Minden osztály két csoportot alkotott. Mindig csak egy személy játszott, a többiek biztatták, tanácsokkal látták el.

A negyedik feladat volt talán a legkreatívabb, ami a „Kelts életre!“ elnevezést kapta. Itt a fiatalok különféle tárgyakkal ismerkedhettek meg, amik segítségével egy történetet is elő tudtak adni. Ennél a tevékenységnél tényleg csak a képzeletük szabhatott határt.

A „Tessék nekem súgni!“ nevezetű állomáson ki kellett választani egy személyt a csoportból, akit a tábla elé ültettek. Ő húzott egy magyar drámával kapcsolatos kérdést. Az osztálytársai cédulákat kerestek, amiken információk voltak. Ezek mind felolvasásra kerültek különböző instrukciók szerint. A táblánál ülő társuk elmondta, ki találta meg a megfelelő információt a kihúzott kérdésre. A többiek feladata az volt, hogy kitalálják a kérdést, mikor pedig az elhangzott, a diák felállhatott a székről.

A „Színházlátogatók tízparancsolata” műhelyfoglalkozásnak az volt a célja felhívja a diákok figyelmét arra, hogy mit szabad és mit nem illik csinálni egy színházlátogatás során. Minden osztály papírra vetette az általuk felállított szabályokat.

Az én személyes kedvencem a „Csősz“ című játék volt. A tanulók számára ki lett alakítva egy akadálypálya, ahol szőlőfürtök voltak elrejtve  (nem voltak igaziak). A feladat az volt, hogy be kellett gyűjteni őket anélkül, hogy a csősz azt észrevenné. Az illető háttal állt és mikor úgy gondolta, megfordult és kiejtette a mozgásban lévő játékosokat. Többféleképpen is el lehetett játszani különböző célok szempontjából, például csoportszellem erősítés, vagy a „lassan járj, tovább érsz“ elv bemutatása, igazolása.

Úgy gondolom, hogy mindenki új ismeretekkel lett gazdagabb, amiket a jövőben fel is fog tudni használni. Jó volt látni a sok mosolygós arcot, jó volt kicsit megpihenve, játékosan tanulni. Természetesen mindez nem jött volna létre a tanáraink nélkül, akik nagy munkát fektettek bele, hogy mi jól érezzük magunkat. Nélkülük ez az akció nem valósulhatott volna meg. Külön nagy köszönet az ötletgazda Zsélyi Katalin tanárnőnek, Majercsík Mária és Károlyi Katalin tanárnőknek a sok segítségért.

Vámos Dorka

  • dm7
  • dm4

Kommentelés lezárva.