Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. Zsoltárok 94,18–19
Az elmúlt hétvégén konferencián voltunk. Egyik szünetben, hogy fejünket kiszellőztessük, elmentünk a kolléganőmmel sétálni.
Sétáltunk a kihalt, hűvös, őszies utcákon és kedélyesen csevegtünk, mindaddig, amíg kolléganőm elkezdett egy számomra kellemetlen témát feszegetni. Kényszeredetten és szűkszavúan válaszolgattam, mert tudtam, hogy nem rossz szándék vezérli, csupán részben szakmai, részben emberi érdeklődés, de számomra fájdalmas dolgokat kérdezgetett, nem szívesen válaszoltam, ezért próbáltam röviden, bár kedvesen válaszolni neki. Ő nem érzékelte válaszaim kurtaságából, hogy számomra kellemetlen a téma, megállás nélkül jött egyik kérdés a másik után. Nem akartam megbántani azzal, hogy leállítom és azt sem akartam mondani, hogy váltsunk témát, mert tudtam, he elárulom a gyengeségem e téren, őt még jobban fogja izgatni a téma. Így egy fohász fakadt csak fel belőlem: Istenem, kérlek tereld más témára Anikót.
Alighogy ez némán kiszaladt a számom, nem fogjátok elhinni, mi történt! Isten hihetetlen jó humorral rendelkezik, Anikót egész egyszerűen ebben a pillanatban letojta egy madár. Naná, hogy azonnal befejezte a témát és váltott! Ilyen megoldás eszembe nem jutott volna soha, hiszen egy nyílt téren sétáltunk, sehol egy fa, sehol egy madár, de úgy képzeld el, TALAKE, hogy tényleg sehol! Aztán felnézve, nagyon nagyon nagyon magasan, ahova a szem épp csak ellát, láttuk, hogy köröz egy madárraj. Az a kaki már előbb elindulhatott, minthogy én a fohászt kimondtam. Még nyelvemen sincs a szó , te már pontosan tudod, Uram!
És tudod, TALAKE, Isten nem csak humoros, de gáláns is! A konferenciákra az ember lánya általában kiöltözve megy, kosztüm és társai, Anikón is az egyik legjobb ruhája volt. És hol tojta le a madár??? A cipője orrán, TALAKE, ahonnan könnyedén letörölhette! Hallottál már ilyet? Milyen mérnöki precizitással kellett összetenni ezt a zuhanást, hogy épp a kilépő cipő orrára pottyanjon ez a toj és a nadrágszárra már ne? Amikor ilyen történik velem, akkor megnyugszom: Isten bizonyára hallja a nagyobb volumenű kéréseimet is, s ha nem jön válasz rögtön, oka vagyon annak.
Istenem, a zsoltárok szebben fogalmaznak, mint én, de olyan vicces vagy, Uram, és olyan lovagias!
( forrás: hagiosz.net )
Van Istennek humora? Ez a kérdés foglalkoztatott a napokban, így erre a kérdésre kerestem a választ… Beírtam a keresőbe ezt és hasonló kérdéseket, mire a legkülönbözőbb válaszokat olvastam:
- Nincs, mert akkor nem volna ennyi nyomorúság a világban.
- Nincs, mert Isten sincs.
Vagy:
- Van, nézd meg, miket teremtett, pl. kacsacsőrű emlős,
- Te megszülettél, ez elég nagy vicc nemde?
…vagy képzelj el két zsiráfot, amint isznak egy tóból…
Aztán valaki arról beszél, hogy az elektronok megfigyelés alatt részecskeként viselkednek, ha meg nem lesik őket, akkor hullámként. És az ember bármennyire meg akarja lesni hullámként, ha próbálná megfigyelni, akkor mindig részecske lesz belőle. „Ez élő példája annak, hogy Isten mennyire humoros ember… izé isten. Érted.” J
És persze, mondják, Istennek van humora, sőt, azt is ő teremtette. Sőt ilyen című könyvet is találtam – Isten humora. De vajon hogyan működik ez a humor? Van, amikor nevetünk rajta. És van, amikor talán dünnyögünk miatta.
Elfelejtettek nekik szólni, hogy tudnak lélegezni a víz alatt.
A Főiskola épülete Nagykőrösön, ahová főiskolára jártam a teológia elvégzése előtt, a kommunista időben pártszékház volt. A legfelső emeleten az a terem, ahol végzősként a legtöbb óránk volt, azelőtt erkély volt, amin körbe lehetett járni az épületet. A katonák onnan ellenőrizték a várost. Állítólag, a nagyobb biztonság érdekében gépfegyverek is voltak az erkélyen mind a négy irányban (nem tudom, mitől féltek ennyire abban a kisvárosban).
Történt aztán, hogy pár évvel később egy református egyetem hittanoktatóit, tanítóit és diakónusait képezték azon a helyen, ahol azelőtt az Istennel annyira összeegyeztethetetlen dolgok történtek.
Főigazgatónk gyakran emlegette – valahányszor belép az épületbe, mennyiszer eszébe jut, hogy micsoda humora van Istennek, hogy pontosan így rendezte el a dolgokat. Valakiket megnevettet ez a humor, valakik pedig szívják a fogukat kínjukban…
Egy rövid kérdés marad – mitől függ, hogy melyik táborba fogunk tartozni? Mi a titka annak, hogy nevessünk, és ne mérgelődjünk a humorán, sőt – érezzük úgy, hogy Isten játszik velünk és bábként ráncigál?
Azt gondolom, ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, mindenekelőtt azt kell megválaszolnunk, magunkban, hogy akarunk-e vele élni, vagy jó nekünk nélküle és nem is érdekel ő maga sem. Társként járunk-e vele életünk útjain, vagy ellenségünk az Isten? Rácsodálkozunk tetteire, vagy méregetjük, irigykedünk és bosszankodunk?
Úgy gondolom, érzem, tapasztalom, hogy jobb inkább az elsőt választani. Akkor remélhetjük, hogy ha meg is telik szívünk aggodalommal, Isten vigasztalása felüdíti majd a mi lelkünket is.
Címkék:humor
