Ki ment meg?

2014. 03. 01. • Hitélet • Megtekintések: 1335

Filippi 2,5-11: az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;  megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Meg tudnánk-e mondani, hogy mi a közös a következő személyekben:
Akhillesz, Hérakleitosz-Herkules, Aragorn, pókember, batman, superman?

A válasz helyes, mind hősök. Valamilyen kor kitalálta őket, felruházta különleges képességekkel, mondván: legalább félisten legyen a jó hős, és legyen bátor, legyőzhetetlen vitéz, erős harcos.
… vagy egyszerűen csípje meg egy pók, amitől majd extra rugalmas lesz és hálót fon, ha kell, és a szerelmét minden áron kiszabadítja.
… vagy essen le egy idegen bolygóról, és legyen elpusztíthatatlan és bírjon emberfeletti erővel, de természetesen – mivel ő egy hős és a hősök feladata az, hogy megmentsenek valakiket valamitől – valakitől: az erejét a jó ügy szolgálatába állítsa! Legyen benne valami különös, ehhez legyen még egy rakás jó tulajdonsága, és kész is van egy jó hős. (Bár James Bondnak nincs egy emberfeletti képessége sem, mégis megmentette már egy párszor a világot.. de ez más lapra tartozik) Van viszont valami nagyon különös a dologban. Ugyanis – a jelek szerint – valami furcsa oknál fogva az ember számára több ezer éve visszatérő érzés, hogy neki egy hős kell.
Milyen érdekes, hogy az embert sok ezer éve foglalkoztatja a gondolat, hogy ő megmentésre szorul. Mert elveszett, mert veszélyben van, mert önmagát nem tudja megvédeni.
Milyen érdekes, hogy az ember több ezer éve szereti magát beleélni, hogy őt megmentik valamitől – valakitől. Ráadásul úgy látszik, nem csak a lányoknak jut eszükbe ilyesmin gondolkodni és álmodozni, mert – tudomásom szerint legalábbis – ezeket a történeteket nem is nők írták… james_bond
Mindenesetre – ismerjük a cselekményvázlatot: előáll valamilyen kedvezőtlen helyzet, akár életveszély, amiből senki nem tudja a kiutat, a megoldást, mindenki kétségbeesik, itt már csak egyvalaki segíthet… Aztán el is jön valaki, aki erős, okos és bátor (és jó – természetesen), és átlagon felüli intelligenciával, erővel és ha lehet, hathatós látványelemek közepette kiszabadítja az elveszetteket, és az emberek felszabadulnak a nehézség alól. A filmekben a végén még látunk néhány döbbent arcot – mert mindig van, aki nem hiszi el, hogy sikerülhet, vagy éppen örömkönnyektől úszó szemeket – hálás tekinteteket (ebből van több), és aztán mindenki megy a maga dolgára. Talán fel is fedeztük már a fenti ige és a hősök közti összefüggést. Merthogy, a Biblia azt mondja, hogy Jézus a legtökéletesebb hős, aki valaha is járt a földön, és nála jobbról nem is érdemes álmodozni.
Azt olvassuk itt róla, hogy Isten olyan nevet adott neki, ami előtt minden térd meghajol, mennyeieké, földieké és föld alattiaké. Előtte nincs lehetetlen. Olyan hatalom van a birtokában és olyan természetfeletti erő, amivel nem versenyezhet senki.
Mert az ember tényleg elveszett. Tényleg rabságban él. Tényleg gyenge és kiszolgáltatott – a kísértéseknek, a bűnnek, függőségeknek, önmaga gyengeségének, a halálnak.
Még jó, hogy Isten küldött egy hőst! Mert ha Jézus gyógyított, akkor ott betegségnek többé helye nem volt. És ha Jézus azt mondta egy halottnak: gyere elő, akkor abba a testbe visszatért az élet, és az ember felkelt, és járt! (Ismerjük pl. Lázár történetét) És ha Jézus ráparancsolt a viharos szélre, a tajtékzó tengerre, akkor az elcsendesedett, úgy, hogy a tanítványok is csak ámultak és azt kérdezték egymástól: ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskedik neki?

Hogy ki ez? Á, senki, csak az Isten maga…

Elavult? Régi üzenet? Nem bizonyítható?
Ne gondoljuk, hogy csak azért, mert ma nem láthatjuk Jézust, akkor Ő már nem is létezik! Hogy ő is csak kitaláció! Mert ő egy olyan hős, aki még ma is él, és nem csak hogy él, de még ma is hatalmas Isten.
Megmentője, megszabadítója annak, akit megszabadított valamilyen rabságból. Az alkohol, kábítószerek rabságából, a bűnök nyomasztó terhétől, vagy éppen betegségből vagy bármilyen más nehézségből. Több ezren – sőt, millióan tesznek bizonyságot ma is arról, hogy milyen valóságos is az ő ereje. Ő jött el a világba – erre emlékezünk karácsonykor – és ő jön majd vissza, dicsőséges királyként, és akkor majd minden térd garantáltan meghajol előtte. Lesznek majd akkor is, akik megdöbbent arcot vágnak – mert mindig vannak, akik nem hiszik el, hogy Ő valóság, de mi legyünk inkább azok között, akik örömkönnyeikkel küszködnek.
Mert Isten elküldte az ő Fiát, hogy a mi életünknek is hőse, szabadítója legyen. Jézus el is jött, itt élt ezen a földön, és bár nem olyan látványosan, de tevékenykedése alatt sokakat szabadított meg sokféle bajból. Végül pedig, életét adta értünk a kereszten, hogy nekünk örök életünk lehessen. Adjunk hálát neki ezért! Ámen

Mikos Annamária, 2014. január 20.

Címkék:, ,

Kommentelés lezárva.