Tábori tudósításaim tradicionális része az elveszett, elromlott, tönkre ment, elfelejtettem valamit. Ma például nem lesznek képek, mert ez van. Vagyis nincs. Készültek, ahogy én is, aztán bedugult a kábel, vagy a ki tudja mi, összeütköztek a bitek.
A tegnapi pörgéshez képest ma egy kicsit lassabbak voltunk, így a programok közötti szünetek is lerövidültek, meg még illesszenek be nyugodtan néhány kifogást, aludtam no. Ebédtől a nagyjátékig. Most meg már eléggé este van, úgyhogy térjünk a tárgyra.
A Véget értek unalmas napjaink podcastunk újabb részét kínálom ma fel, és annak rövid tartalmát, hogy miért érdemes meghallgatni. Előre szólok, hogy nem ajánlom vezetés közben elindítani, mert esetleg alvást okozhat. Cserébe ma nem olyan fárasztó, mint tegnap.
A gyermeki lélek és a tábori lét néhány fontos kérdését boncolgattuk ma reggel és délután, kezdve azzal, hogy ki milyen magasan aludt? Miért megyünk követ gyűjteni, és mi ez a bogár? Majd némi időutazás után délutánra ugrunk, amikor tábori hangulattal körülvéve próbáltam kideríteni, hogy mi a 4-es? Mit keres ott az a gyerek? Hány Misi az annyi?
Még néhány dolog ami történt velünk ma: megettük a reggelit, az ebédet és vacsorát, utóbbinál szinte mindenki duplázott pedig ma sem volt kevés, erről a méta tehet. Meg a bújócska. Tanultunk a hűségről és Eric Liddell életéről, ért minket meglepetés, de erről majd inkább holnap. Ja, és vizeslufi is volt, de arról sincs kép. Viszont kinyitottuk a dobozt.
Címkék:gólyatábor, krónikás, nemecká, podcast, tábor 2018
